30 napos "Hogyan legyünk boldogok" challenge
Legyél ezen a nyáron boldogságra hangolva! Ha nincs ötleted, hogyan, mi segítünk.
Legyél ezen a nyáron boldogságra hangolva! Ha nincs ötleted, hogyan, mi segítünk.
Ebben a cikkben kicsit messzebb hajózunk, hogy megismerjük a távoli ausztráliai magyar cserkészetet. Rengeteg, számunkra különleges élményben és veszélyben lehet részük egyaránt, amelyek számunkra csak a TV-ből lehetnek ismerősek.
Lebukott a nap a szemben lévő hegygerinc felett. Odalent a hosszan elnyúló völgyben egyre feltűnőbben pislákolnak a városok és falvak fényei. Az idő is egyre hűvösebb. Ideje bevackolódni a hálózsákomba.
Végre itt a nyár, a táborozás! Ilyenkor hogyan is lehetünk Veled, Uram? Alább néhány tippet kaptok arra vonatkozóan, hogyan tehetitek a nyári tábort még személyesebbé, Isten felé törekedve.
Kedves vezetők! Indul a nagy szezon. A sikerek és próbák ideje, a TALÁLKOZÁSOKÉ, az esszenciális cserkészeté.
A mindennapjainkban sokat jelent, ha jó légkör, jó érzések töltenek el minket, ha odafigyelnek ránk, ha másokat boldoggá tehetünk, ha lelkesítenek vagy mi magunk lelkesedhetünk valamiért, ha tudjuk, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Ha ezekre törekszünk, akkor sokszor a dicséret az, amibe belekapaszkodunk. Megdicsérnek, és mi is megdicsérünk másokat. Napi szinten.
Ha a belgyógyász-főorvos szavaira hallgatnék, aki az újvári kórházban azt mondta, máskor sátrazzak a balkonon, nem biztos, hogy én írnám ezt a cikket, mindenesetre lassan egész hosszú listákat lehetne összeállítani Lyme-kóros SZMCS-s cserkészekről. Az én esetem viszonylag egyszerű: megjelent az a bizonyos ovális folt.
Az egyetem épületéből kiérve két irányban is van egy-egy villamosmegálló. Elsős korunk óta automatikusan jobbra indultunk el, pedig az a hosszabbik út. Már egy ideje próbáltam rászoktatni a szaktársnőimet a közelebbi villamosmegállóra, de még én is sokszor észreveszem, hogy a hosszabbik úton megyek, és közben már lehagyott két villamos is, amin ülhetnék.
A sziget Norvégia és az Északi-sark között található félúton. Központja, Longyearbyen Földünk legészakibb városa.
Biztos észrevetted már, hogy sokszor aprócska praktikák is megkönnyítik az életünket, elég csak egy pici kreativitás. Hisz a cserkész egyik legfőbb erénye, hogy leleményes!
Az utóbbi években egyre többet hallani az örökösen mozgó, rohangáló, mindenhová felmászó, mindig bajba kerülő, gyakran sérüléseket szenvedő, figyelmetlen, fegyelmetlen, „rossz“ gyerekekről. Sokszor nem értjük, hogy ezek a gyerekek miért mások, miért nehéz őket lekötni, miért nem tudnak öt percig a helyükön ülni. Biztosan felmerültek már ezek a kérdések bennetek is, mint őrsvezetőkben. A válasz a kérdések jelentős esetében a hiperaktivitás.
Egy további módja, hogy a fiúknak vonzó tevékenységeket találjunk ki, ha a cserkészvezető nem a fejét töri, hanem a fülét nyitja ki. Ha a háborúban a katonai felderítő éjnek évadján adatokat akar szerezni az ellenség mozdulatairól, elsősorban fülét használja.
Az utóbbi időben rengeteget mozizom. Nem tudom eldönteni, hogy a tökéletesre megalkotott mozis nachos-e az oka, vagy a jobbnál jobb filmek, amelyekkel az elmúlt évek hónapról hónapra megörvendeztetik a filmezni vágyó közönséget. Kicsit talán mindkettő, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyik nincs meg a másik nélkül - nachos nélkül nincs mozi, mozi nélkül nincs nachos. Egy valamit azonban biztosan elmondhatok: ezt a filmet még nachos nélkül is megéri megnézni!