Miért nem lesz soha tökéletes a mézeskalács?
Hideg van. Az utcán sétálva látszik a leheleted. Bent a házban lobog a tűz a kandallóban, és a kedvenc sorozatod mellett vár a meleg kakaó.
Végre itt a nyár, a táborozás! Ilyenkor hogyan is lehetünk Veled, Uram? Alább néhány tippet kaptok arra vonatkozóan, hogyan tehetitek a nyári tábort még személyesebbé, Isten felé törekedve.
Kedves vezetők! Indul a nagy szezon. A sikerek és próbák ideje, a TALÁLKOZÁSOKÉ, az esszenciális cserkészeté.
Mikor cserkészrendezvényre pakolok, gyakran csak állok a felszereléslistával a kezemben az üres táska felett, és először nem tudom, mit vigyek, aztán mikor már minden létezőt betettem, nem tudom, mit hagyjak ki. Mindenesetre az évek alatt pár dologra azért rájöttem, amivel egyszerűbbé teszem a pakolást és a tábort.
Valószínűleg te is sokszor hallottad már a fenti elterjedt közmondást, vagy legalábbis az első felét. Bármit is csinálsz, ha jól akarod azt csinálni, gyakorolni kell. Na de kinek van manapság arra ideje, hogy mindent jól begyakoroljon? Igen, az időbeosztást is gyakorolni kell.
Minden tábor ékköve a közös sütögetés. Idén próbálj ki valami újat és egészségeset. Tippeinket követve a veszélyes karcinogénektől sem kell tartanod! Jó étvágyat!
A mindennapjainkban sokat jelent, ha jó légkör, jó érzések töltenek el minket, ha odafigyelnek ránk, ha másokat boldoggá tehetünk, ha lelkesítenek vagy mi magunk lelkesedhetünk valamiért, ha tudjuk, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Ha ezekre törekszünk, akkor sokszor a dicséret az, amibe belekapaszkodunk. Megdicsérnek, és mi is megdicsérünk másokat. Napi szinten.
Ha a belgyógyász-főorvos szavaira hallgatnék, aki az újvári kórházban azt mondta, máskor sátrazzak a balkonon, nem biztos, hogy én írnám ezt a cikket, mindenesetre lassan egész hosszú listákat lehetne összeállítani Lyme-kóros SZMCS-s cserkészekről. Az én esetem viszonylag egyszerű: megjelent az a bizonyos ovális folt.
Az egyetem épületéből kiérve két irányban is van egy-egy villamosmegálló. Elsős korunk óta automatikusan jobbra indultunk el, pedig az a hosszabbik út. Már egy ideje próbáltam rászoktatni a szaktársnőimet a közelebbi villamosmegállóra, de még én is sokszor észreveszem, hogy a hosszabbik úton megyek, és közben már lehagyott két villamos is, amin ülhetnék.
Beköszöntöttek az első forró nyári napok. Ilyenkor szívesen megyünk ki a természetbe, a hűs árnyékban ülve frissítő italokat szürcsölünk vagy megvesszük az első lángosunkat, ezzel is hivatalosan megkezdve a nyári szezont.
Készen állsz a tíz napos táborozásra, a csicsergő madarak ébresztő hangjára, a gumicsizmában átvészelendő nyári záporokra, a chilisbab illatára és a természet közelségére?