Miért nem lesz soha tökéletes a mézeskalács?
Hideg van. Az utcán sétálva látszik a leheleted. Bent a házban lobog a tűz a kandallóban, és a kedvenc sorozatod mellett vár a meleg kakaó.
Elmúlt a karácsony, az Új év, elérkezett annak az ideje, amikor az adományozás megvalósításáról mesélünk hatalmas örömmel. Ez is egy olyan történet lesz.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban csúszik ki a számon, hogy: „Uralkodj magadon, ez az egy királyságod van!” Valljuk be, ez az önuralom dolog nem jön be a mostani világnak.
Ha egy mondatban kéne jellemezni a könyvtárat, talán a legegyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy a könyvtár a könyvek otthona.
Valószínűleg minden háztartásban találunk egy-két, vagy egy tucat olyan könyvet, amely borítója megsérült, elhasználódott az évek során, vagy amelyet már nem lehet lapozgatni, mert minden alkalommal szétesik a kezünk között. Több dolgot is tehetünk velük...
„Nem tudjuk eltörölni a szenvedést, nem tudjuk megváltoztatni, ami történt - de dönthetünk úgy, hogy megtaláljuk az ajándékot az életünkben. Még a sebet is megtanulhatjuk értékelni”
Cserkészpajtásaimmal ismét egy körben állunk, izgatottan várom a piff-puff játékot. A szokásos felvezető helyett egy legényről kezdenek beszélni. Néhányuk szeme felcsillan és tapsolnak párat, mások picit elpirulnak, valaki nemtetszését fejezi ki...
Mindenkivel előfordul, hogy helyhiány vagy érdektelenség miatt megválna néhány könyvétől. Ilyenkor merül fel a kérdés: mit csináljunk a megunt könyveinkkel?
Mostani túrám eléggé frissre sikeredett, mert január utolsó hétvégéjét választottunk, és mire lejön a cikk mondhatjuk, hogy alig pár hete volt. A Kis-Fátra az egyik kedvenc hazai hegységeim közé tartozik.