Miért nem lesz soha tökéletes a mézeskalács?
Hideg van. Az utcán sétálva látszik a leheleted. Bent a házban lobog a tűz a kandallóban, és a kedvenc sorozatod mellett vár a meleg kakaó.
Bizonyára mind ismerjük azt az érzést, amikor megérkezik a téli időszak, és végre leülhetünk a kanapéra kezünkben egy bögre meleg teával bekuckózva a legmelegebb pokrócunkba, és elindíthatjuk a kedvenc karácsonyi filmünket.
Érdemes megállni ízlelgetni a két szó jelentését. Érdemes meghúzni a határokat, mit jelent és mit nem jelent a karácsony és a cserkész.
Karácsony. Ünnepek. Családi hangulat. Ajándékozás. Meghittség. Szeretet. Ahogy közeleg a várva várt ünnep, úgy kellene átadnunk magunkat a karácsony szellemének...
Karácsony közeledtével minden háziasszony fejében felmerül a kérdés: „Mit süssek karácsonyra?”. Erre a kérdésre válaszolva szeretném megosztani veletek az egyik kedvenc karácsonyi receptemet.
Azt gondolhatnánk, hogy a temető egy szomorú hely. Amikor valakit oda visznek, akkor mindenki sír. Mégis van egy nap, amikor ott is minden csupa fény és ragyogás, örömteli várakozás. Ez mindenszentek napja.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiscserkész. Sárga nyakkendője volt. Itt lakott a felvidéken. Volt egy fontos titka, amire csak az első fagyok beálltával derült fény...
“Felnőttként is vár a cserkészet!” - állt azokon a plakátokon, amelyek a felnőttek számára szóló cserkész alapképzésre intiválták mindazokat, akik még sosem voltak cserkészek, de él bennük a kíváncsiság.
A laza, napsütéses szeptemberi őszt a ködös, borongós október váltotta fel. De azért ebben a nagy szürkeségben is sok színt fedezhetünk fel, ha nyitott szemmel járunk.