- A karácsonyi szünet már elkezdődött. Két kiscserkész a nagyszüleinél töltötte a napokat. Az őrsben versenyeztek, ki tud minél cserkésziesebb ajándékot adni.
A karácsonyi szünet már elkezdődött. Két kiscserkész a nagyszüleinél töltötte a napokat. Az őrsben versenyeztek, ki tud minél cserkésziesebb ajándékot adni.
Nagyapó az udvarra indult kosárnak való fűzfavesszőkért. A cica is ott sündörgött ezen az utolsó adventi reggelen. Nagyanyó közben a két testvért ébresztgette.
- Julcsi, Palkó, ébresztő!
- Nagyanyó! Csak nem itt az idő? - pattant ki az ágyból Palkó.
- De bizony!
- Hurrá! Itt a karácsony! - kiáltott fel Julcsi, és még csak egy ásítás sem hagyta el a száját.
A gyerekek már kezdték is a reggeli imát, ami után egy csodaszép éneket is énekeltek nagyanyóval. Nagyon szerettek itt lenni. Olyan különleges és meghitt volt minden. Az imádsághoz mindig volt szentelt víz. Nagyanyó porcelán szenteltvíztartója két gyönyörű angyal volt, akik hófehér fésűs kagylót tartottak. Ki ne szeretne angyalokkal ébredni? Ráadásul ma a kis Jézus születésnapja van. A szülők is megérkeznek, lesz karácsonyfa, ünnepi asztal, szép ruha, tiszta szív, szentmise, együttlét, és a különleges ajándékosztás. Mert a két kiscserkész a nagyszülőkkel együtt készült, megfoghatatlan ajándékkal. Már hazafelé tartottak a szentmiséről. A szülők autóval, a többiek gyalogosan bandukoltak.
- Olyan izgalmas lesz az este, nagyapó! Úgy várom! - mondta Palkó. Összenézett Julcsival, és még a kezét is megszorította örömében.
- De jó lesz amikor ezt az őrsin elmeséljük!
Aztán újra elénekelték együtt a titokzatos régi dalt.
Elérkezett az este, az ajándékozás ideje. A gyerekek izgatottan várták, hogy átadhassák megfoghatatlan ajándékukat. Nagyapó és Palkó egy kis kosárkát hoztak, amit bizony együtt készítettek a fűzfavesszőkből. Nagyanyó és Julcsi pedig saját készítésű, szépen bepólyált szalma babát hozott bele. A nagyszülők leültek, Julcsi és Palkó fehérbe öltözve mögéjük álltak. Egészen olyanok voltak, mint a szenteltvíztartón az angyalok, és hirtelen, mintha Betlehembe repítettek volna mindenkit. Szüleik ámulva figyelték, mi történik.
- Ez csak a csomagolás - jegyezte meg Palkó.
- Az ajándék csak most jön! - vágta rá Julcsi - De jól figyeljetek, mert ha elszáll többé nem lehet megfogni, csak az emlékeitekben.
És rázendítettek az ősrégi dalra, amit nagyanyótól és nagyapótól tanultak.Tőlük tudták azt is, hogy szüleik ezt utoljára gyermekkorukban hallották:
Ó, boldog Betlehem, áldások városa,
ott sír a védtelen bús árvák támasza.
Földiek öröme, égiek szent gyönyöre,
ne sírj kis Jézuskám!
Míg a vész fergeteg felzúg fejed felett,
ölelő szeretet dajkál, enyelg veled.
Védnek az angyalok, őrt állnak a pásztorok,
ne sírj kis Jézuskám!
- Sosem felejtjük ezt a megfoghatatlan ajándékot! - mondták a szülők nagyon boldogan. Kiscserkészeink őrse pedig a legkülönlegesebb ajándék címmel jutalmazta Julcsit és Palkót. Cserkészies, boldog karácsonyt nektek is!