Cserkészekként minden nyáron legalább egy hetet táborban töltünk, kint a természetben. Miután megérkezünk a táborhelyre, őrsileg megkeressük a körletünk helyét és elkezdjük azt szépen felépíteni. Felállítjuk a sátrat, körülárkoljuk, keresünk egy csajkafát, építünk egy kaput. Ezek mind olyan természetes dolgok, hogy talán nem is gondolunk bele, mit hogyan lehetne javítani, jobban megcsinálni.
Te is csodálkoztál már rá az aprólékos munkával elkészített, roppant részletes, színes kis mandalákra? Az elmúlt években nagy sikernek örvendenek az úgynevezett felnőtt kifestők, amelyek a körültekintő és pepecselő munkaigényükből adódóan meditatív jellegűek.
Tudod, hogy a hétköznapokban használt anyagok, termékek mennyi idő alatt bomlanak le a környezetünkben, miután kidobásra kerültek? Napjainkban egyre többet hallunk a médiában a környezettudatosságról, hogy minél több “szemetet” hasznosítsunk újra, szelektáljunk.
A cserkészvezetői munka csodálatos, olykor semmihez sem fogható hivatás. Őrsvezetőként hétvégente a gyerekekkel vagyunk, változatos foglalkozásokat készítünk nekik; segédtisztként, vezetőként igyekszünk minden csapatakciót felejthetetlenné varázsolni, minden egyes eseménnyel túlszárnyalni a már eddig megszervezetteket. Viszont bármennyire is szeretnénk mindig 100%-ot nyújtani, néha teljesen leeresztünk, a motivációnk eltűnik és csak erőtlenül ülünk a feladataink felett.
A tökéletes csapatvezető csapata valamennyi tagjának tudja a nevét, életkorát, emlékszik, ki hol lakik, és legszebb álmából felébredve is el tudja sorolni, a kis Bendegúz mi mindenre allergiás. A kevésbé tökéletes, ám annál inkább valóságos vezetők mindezeket egy precízen összeállított Excel táblázatban vagy egy papíron vezetett listán tartják nyilván.