A padlás kincsei

Zsemle és Bogas a cserkészotthon szőnyegén ülve, forró teásbögrével a kezükben azon tanakodtak, hogy mivel tudnák hasznosan eltölteni a délutánt. Legszívesebben kint, az udvaron játszottak volna, de a decemberi sűrű köd megakadályozta őket. A fiúk mélyen elmerültek a gondolkodásban, mikor Isro, a csapat egyik lány őrsének oszlopos tagja megjelent az ajtóban:

• 

  
  Sziasztok, srácok! Látom, kicsit unatkoztok. Van kedvetek feljönni a padlásra? – kérdezte.
• A padlásra? Persze! – hangzott a fiúk részéről az egyhangú felelet. – Mit csinálunk majd ott? 
• Akela megkért, hogy a régi holmik között csináljak egy kis rendet. – válaszolta. – Örülnék, ha segítenétek.
• Örömmel Isro. Már megyünk is! – mondta Zsemle, és Bogassal együtt felkelt a szőnyegről, hogy a kalandhoz megfelelő lámpát keressenek.

A rozoga létra tetején ott várta őket az ismeretlen, kincsekkel megrakott padlás. Az egyik sarokban régi asztal, rajta sok-sok évnyi por és néhány szakadozó könyv volt. A másik oldalon lyukas fazekak, bennük csorba tányérok, fületlen bögrék. Kicsit távolabb rengeteg doboz, régi bőröndök tömkelege várta a cserkészeket. Azonnal bele is vetették magukat a munkába. Egyszer csak Bogas egy szürke, kopott kabátban jelent meg. Valamikor jelmez lehetett. Biztosan rengeteg tábortüzet megélt. Bogas a zsebébe belenyúlva egy apró tárgyat fedezett fel.

• Mi lehet ez? – kérdezte, miközben kincsét a tenyerére fektette.
• Nem tudom, – mondta Zsemle – vigyük közelebb a lámpához.
• Úgy látom, ez egy nyakkendőgyűrű. Egy ugró szarvast ábrázol, de felirat is van rajta – mondta Isro. Megigazította szemüvegét, hunyorított egyet, és lassan betűzni kezdte a szöveget. – JAM- BO-REE 1933, GÖDÖLLŐ. – Néma csend lett a padláson. Mindhárman tudták, hogy a gödöllői jamboree az egyik, ha nem a legnagyobb dolog volt a magyar cserkészet történelmében. Abban a táborban maga Bi-Pi is ott volt! Ahogy a fiúk, úgy Isro sem tudott szóhoz jutni. Ekkor a bejárat felől nyikorgást halottak. Akela mászott fel a létrán.
• Sziasztok! Hogy álltok a rendrakással? – érdeklődött.
• Szia Akela! – üdvözölte csapatparancsnokát Bogas – Jól, már egész sok dobozzal végeztünk, de nézd, ezt találtuk az egyik jelmez zsebében! 

Akela kezébe vette a nyakkendőgyűrűt, megforgatta, megnézte, a feliratot is elolvasta, majd mosollyal az arcán a többiek felé fordult: – Azt hiszem, megtaláltátok Imre bá tábori emlékét – mondta. – A csapatunk egyik alapító tagja volt. Olyan jó tábortűzi jeleneteket senki más nem tudott csinálni. Mindenki dőlt a nevetéstől! Részt vett a gödöllői jamboree-n is. Biztosan ott kapta.

• Akkor ez tényleg igazi? – hitetlenkedett Zsemle.
• Igen, tényleg igazi – mondta Akela. – De tudjátok mit? Hagyjuk most a pakolást. Keressünk ennek a kincsnek egy jó helyet, ahol hosszú évek után végre mindenki láthatja. Közben pedig még mesélek nektek Imre báról. 
• Az nagyon jó lesz! – lelkendezett Isro, és a fiúkkal együtt lemászott a létrán. 

Skrován Boglárka

Őrsvezetőtökkel járjatok utána csapatotok történetének. Mikor alakult? Milyen nagy események, táborok voltak a csapat életében? Nézzetek régi képeket is. Az őrsi gyűlésre vigyétek magatokkal a kedvenc, cserkészethez kapcsolódó tárgyi emléketeket.