Az erdő ajándéka
Nem volt szokásos advent. Az égbolt szürke volt, az utak sárosak, a levegő párás. Feltorlódott, rothadó levelek a járdaszigetek mentén.
Mese
Vigyázz, kész, hó!
Tücsök nehezen találta meg a fáradhatatlanul csörgő ébresztőóra kikapcsoló gombját. Nagyot ásítva megdörzsölte szemét, majd kinézett az ablakon.
Tábori kalandok
Igazi nyári nap volt. Zsemle pólóban és rövidnadrágban olvasgatott a hátsó udvar árnyas diófája alatt.
A tavaszköszöntő túra
Melegen sütött a nap. A hosszú, dermesztő tél után ez a tavaszi verőfény a Galád Gumicukor őrs tagjait is felvidította.
A farsangi mulatság
Hallottátok az újságot? - üdvözölte Tücsök társait. - Hatalmas farsangi mulatság készül a csapatban! Őrsönként kell majd jelmezt készítenünk.
A padlás kincsei
Zsemle és Bogas a cserkészotthon szőnyegén ülve, forró teásbögrével a kezükben azon tanakodtak, hogy mivel tudnák hasznosan eltölteni a délutánt.
A tűbortüzi jelenet
Késő délután volt. A nap még erősen sütött a tábor felett. Nótás cserkészkalapját igazgatta.
Az ajándékok
Bogas kimászott a szaharából, felnézett a felkelő nap által beragyogott égre, hallgatta a madarak dalát, és jókedvűen fütyörészett.
Mi lenne, ha én lennék a TAVASZ?
Mi lenne, ha én lennék a tavasz? Ha én festhetném a virágokat tarkára? Ha én ébreszteném az állatokat téli álmukból? Ha én festeném az eget kékre és a hóvirágot hófehérre? Ha én lennék a napsugár, a fű, a rügyező fa, a szellő, az ébredés, a zöld maga.