Sokat hallottunk már arról, hogyan tudunk apró kis házi praktikákkal hozzájárulni az ökológiai lábnyomunk csökkentéséhez, arról azonban kevés szó esik, hogy az étkezésünk felülértékelése, amely szintén része az ökolábnyomunknak, hogyan tudja optimalizálni a még rendelkezésünkre álló környezeti erőforrásokat.
Információk segítségével könnyebben megértjük és átlátjuk azokat a nevelési szemléleteket, amelyekkel a mindennapjainkban találkozhatunk. Ezek segíthetnek felismerni a saját nevelési irányunkat, és feltenni a kérdést: Megfelel ez így nekem/nekünk?
Ha valamiben örömöd leled, és szeretnél benne sikeres lenni, akkor azt csináld ingyen. Ha az ember épp egy cserkészcsapat parancsnoka, többször is eszébe jut ez a mondat.
Bizarr téma? Van akinél tabu? Melyik? Az élet vagy a halál? Vagy mindkettő? Félsz a haláltól? Rossz hírem van, utol fog érni. Örülsz, hogy élsz? Azt hiszed, vége lesz? Rossz az irány, de van egy jó hírem: örök életed van.
A karácsony csillog, a karácsony mézillatú. A karácsony édes kalács és ajándék. Ragyogó szemek és családi együttlét. Talán templom. Talán Betlehem. Sok helyen vásár. Rengeteg karácsonyfa, tele díszekkel. Fényfüzérek ezrei. Kivilágított ablakok. De a legfontosabb az ajándék. Vagy nem? Kimaradt valami? Ja igen. Jézus.
Az irodalomórák az én koromban még nem fordítottak túl nagy figyelmet a mai kortárs magyar írókra, vagy leginkább csak kimerült a listázásuk Szabó Magdában, Esterházy Péterben és társaikban.
Mi, cserkészek leginkább az ősszel, a tavasszal és a nyárral vagyunk kibékülve, hisz ezekben az évszakokban a legegyszerűbb több időt a természetben tölteni. Őszi túrák, tavaszi csillaglesek, nyári táborok. De mi marad nekünk télre? Sok csapatban ilyenkor a cserkészek a csapatotthon kellemesen meleg termében tevékenykednek.
A legtöbb ember igyekszik ösztönösen jobb ember lenni. Vagy legalábbis igyekeznie kéne, csak néha elfelejti. Úgy gondolom, aki cserkész, az alapvetően jó ember.
Az emberek különböző dolgokat gyűjtenek. A túrázók egészen furcsa dolgokat. Van, aki kitűzőket a teljesítménytúrákról. Van, aki köveket visz haza a hegycsúcsokról. Van, aki kilátókat látogat sorban. Van aki pecséteket és van, aki a kilométereket. Vannak aztán olyanok is, akik a legmagasabb csúcsokat, vagy éppen várromokat.
A karácsony körüli teendők között kihagyhatatlan a finomabbnál finomabb, ropogósnál ropogósabb, édesebbnél édesebb ételek mennyisége. Mivel számtalan ízletes recept létezik, ezért a konkrétumok leírását mellőzném, és a választást rátok hagynám. Inkább közelítsük meg a témát onnan, hogy a hagyományos ételeket miért is készítjük ekkortájt.
Nagyon rossz az ünnepeket ágyban tölteni. Őrsi gyűlésre se lehet betegen menni, tartani meg pláne. Lehet, hogy csak egy rövid időre mentél ki egyet fogócskázni a gyerekekkel pulcsi nélkül, és hupsz, már itt is a baj. A gyerekek pedig még könnyebben megbetegszenek, elkapnak bármit. Egészség, fél boldogság, boldogság fél egészség.
A Karácsony a szeretet ünnepe, viszont már jó ideje a rohanás, pazarlás és felesleges ajándékok mennyisége elnyomja ezt az üzenetet. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor teljesen megfeledkezünk a Földünk szeretetéről, és szemét szemét hátán marad ránk az ünnepek után, a sok ajándék és azok csomagolásai miatt főképp.
A karácsonyi ünnepek alatt bizonyára több időt töltünk szüleink, testvéreink, gyerekeink, rokonaink társaságában. Az előkészületekkor gyakrabban kerülhetünk konfliktusba szeretteinkkel. Ha szeretnéd ezeket az együttléteket harmonikusabbá tenni, érdemes kipróbálni egy egyszerűnek tűnő kommunikációs technikát.