Szerkesztői egypercesek karácsonyra

Laczkó Dóra | 2022. december 25.
​​​​​​​Szerettünk volna személyesen is megszólalni a cikkeink mögül, ezért hoztunk nektek pár ünnepi kedves emléket, üzenetet, jó tanácsot.

Szerettünk volna személyesen is megszólalni a cikkeink mögül, ezért hoztunk nektek pár ünnepi kedves emléket, üzenetet, jó tanácsot. Fogadjátok szeretettel:

A karácsonyi vacsoraasztal már megterítve, a család minden tagja ünneplőbe öltözve, a hangfalból kellemes karácsonyi zene hallatszik, a konyhából pedig fantasztikus illatok jönnek. Anyu az utolsó simításokat végzi a vacsorán, a húgom türelmetlenül várja, hogy mikor ülünk már asztalhoz, apu pedig épp azt próbája eldönteni, hogy a Pentatonix meghitt dalaival teli vagy a Kerozin kevésbé megható karácsonyi Spotify-os lejátszási listája szóljon maximum hangerőn. És eközben én? Engem teljesen beszippantott a karácsonyi atmoszféra, az illatok, a fények, a díszek, minden. Én teljes extázisban vagyok, mivel még épphogy csak eltelt a mindenszentek ünnepe, de már azt vártam, hogy mikor fogjuk teljes díszbe öltöztetni a házat. December 24-e van és mi végre együtt. Nem sietünk munkába, iskolába, csak vagyunk és együtt éljük meg ezt az egészet. Körbenézek és aztán rájövök, hogy nem a fények, a díszek és a fenyőfa teszi a karácsonyt igazi karácsonnyá.

Viszlay Eszti

 

Családi melegség, nevetés, feladatvégzés szeretettel…Mária a halat süti, pedig nem is szereti, én is vele együtt főzőcskézek. Jani a fát díszíti (cifra kinézetű lesz, de mi tudjuk, hogy a különböző díszek mit is rejtenek magukban), anyu takarít, a nagyszülők időre jönnek, aput pedig alig látni, amíg nem üt az óra a vacsorára, illetve ő figyelmeztet az ajándékok kiosztására. Vacsoráig külön tevékenykedünk, de mégis egyben. S aztán amit közösen csinálunk? Szépen felöltözünk, eszünk, koccintunk, beszélgetünk, hallgatjuk a jobbnál jobb poénokat, társasozunk, misére megyünk, őrizzük a betlehemi lángot, leesszük 3 óra alatt az összes szaloncukrot a fáról, többet beszélünk, mint ajándékot bontunk, filmet nézünk. Az elmúlt pár évben változott/változik a létszám karácsonykor, de az eredeti „mi hangulatunk” megmarad...

AK

levelek
(forrás: unsplash.com)

Kis hóember sállal gipszből, szerencsehozó kis manó kerámia, négylevelű lóherés kéményseprő kis szobor, diszkó világítású mini Betlehem. Jó, mindenkori ajándékozóim védelmében, nem mindegyikből kaptam, de előfordult, hogy a polcon porosodás után egyszerűen kidobtam az ilyen dolgokat. Nem vagyok gyűjtögető. Nagyon komolyan és elvágólagosan szelektálok időközönként. Tudom, ez az emberek egy részére igaz csak. Én gyorsan döntő vagyok, azonnal tudom, valamiről elég fontos-e, hogy megtartsam, és persze, vannak kivételek - pl., sok tábori postás üzenetet őrzök egészen kiscserkész koromból. A porosodós ajándékok viszont néha egy szelektálást sem élnek túl. Úgyhogy ha tanácsot adhatok, mit ne ajándékozz a nem gyűjtögető típusú szerettednek, akkor az az, hogy ne olyat, aminek a polcon álláson kívül nincs funkciója, vagy csak szezonálisan van polcon álló funkciója. Ebben is persze vannak kivételek, személyes poénok, történetek. Én nagyon könnyen választok ajándékot másoknak, talán néha a legközelebbiekkel van gondom csak, ahogy sokunknak. De egy biztos, egy dolog segít csak azon, hogy tudjad, mit ajándékozz a másiknak: ha odafigyelsz rá. És azt hiszem, ezen túl másra nem is lehet szükségünk. 

Salgó Viki 

 

Karácsony. A szeretet, a béke az elcsendesedés és a hála ünnepe. Az ünnep, amikor mindenki rohan, utolsó pillanatban intéz mindent, semmi sincs kész, anyu a konyhában serénykedik, apu az égősorral harcol, és mindenki valamiért mérges a másikra. Nagyon sokáig azt hittem, ez csak nálunk van így. Idővel rá kellett jönnöm, hogy a „tökéletes karácsony”, ahol varázsütésre minden tökéletes, egyszerűen nem létezik. A karácsony nem a ropogósra sült bejglitől, a legdíszesebb fenyőtől vagy a makulátlanul tiszta háztól lesz szép, hanem attól, hogy olyan emberekkel lehetünk, akiket szeretünk és fontosok számunkra. Ezért kérlek, idén szánjatok egy kis időt az ünnepek alatt a szeretteitekre, és mutassátok meg nekik, milyen sokat számítanak nektek. Én biztosan így teszek majd. 

Vivi

 

Fenyőillat, gyertyafény, mézeskalács és persze, Reszkessetek betörők. Ezek azok a szavak, melyek a karácsony hallatán rögtön eszembe jutnak. Ez az időszak számomra az egyik leglassabb az évben, nincs hajtás, nincsenek leadási határidők, csak a család és én. Minden december 24-e egy fárasztónak ígérkező nap, hiszen a vacsorának el kell készülni, az ajándékot be kell csomagolni és persze az inget is élére kell vasalni, hogy az éjféli misére időben érkezzünk. De még ezen hajtás ellenére is az év legmeghittebb napjának tartom az életemben. Nincs olyan karácsony, hogy ne néznénk meg a Reszkessetek betörőket, bármennyire is már szinte fejből tudjuk Kevin szövegét, akkor is minden évben azt keressünk, hogy vajon melyik csatorna fogja adni a tipikus karácsonyi filmünket. Közben habzsoljuk anya finomabbnál finomabb süteményeit, jókat beszélgetünk, teázunk, a Betlehemi láng pedig ott ég az asztal közepén az adventi koszorún. Hiszem, hogy a békeláng összeköti azon embereket, akik őrzik és továbbadják, mikor ránézek látom szemem előtt azoknak az embereknek a boldog tekintetét, akikhez eljuttattuk.

Zsidek Viktor

karácsonyfa
(forrás: unsplash.com)

Aggodalommentes karácsonyra vágyom 50 éve. De ehhez magamnak is figyelnem kell rá, hogyan  legyek ebben jobb. Nem tudom, nektek mi az álmotok, de higgyétek el, ha egyszer álmodtok róla, akkor az azért van, mert Isten terveiben is úgy szerepel. Ne hessegessétek el, ne mondjatok le róla. Dédelgessétek bátran és legyetek magatok is olyanná mások számára. Ha ezen az úton jártok, a többit hozzáteszi Isten gazdagabban, mint remélnétek.  Ne aggódjatok, ha nem megy mindjárt, csak emeljétek szemeteket vágyaitok céljára, és vegyétek természetes folyamatnak, hogy szétesett valami. Csupán egyetlen döntésetekbe kerül, hogy újra összeálljon és lehessen tőle előbb - utóbb vágyaitok igazi boldog karácsonya! 

Danczi Mónika

 

Anyu kalácsot süt, apu a karácsonyfát üti bele a tartójába. Egyszer csak nyílik az ajtó, nagy kínlódások közepette bekerül a szúrós fa a házba. Neki is látunk ezerrel, hogy szép, díszes legyen. Kisharangok, angyalkaszobrok, piros gömbök és persze a két hatalmas Mikulás fej, ami minden évben elengedhetetlen dísze a fának. A háttérben szól a karácsonyi zene, apu, a dj figyeli, hogy sürgünk-forgunk a karácsonyfa körül a nővéremmel. Kezünkbe vesszük a szaloncukrokat. A szabály szerint, amíg fel nem kerülnek, szigorúan fütyülni kell, nehogy akár egyet is megegyünk, míg teljes díszében nem pompázik a fa. Nos, egyikünk sem tud fütyülni. Mindannyian szakadunk a nevetéstől a különböző fütyülés imitálásoktól. Mikor minden felkerült a fára, odalép anyu, hogy saját hagyományaink szerint feltegye a nagy csillagot a tetejére. Amint az is felkerült, büszkén állunk a karácsonyfánk körül, mert tudjuk, hogy ezen nemcsak díszek vannak, hanem a családunk apró nyomai és szeretete is.

Haver Mártika

 

9 éves vagyok. Kicsit szomorkásan készülődünk a szüleimmel az ünnepekre, mivel a közel tíz évvel idősebb nővérem Amerikában van, és a családdal, akinél babysittel, a Karib-szigeteken tölti a karácsonyt. Nincs még mobil, a kontinensek közötti vezetékes telefonos hívás is drága, csak két-három hetente beszélünk. 23-án a port törlöm a szobámban, anyukám a konyhában süt-főz, apukám a fát készíti be a nappaliban. Egyszercsak csöngetnek, anyukám siet ajtót nyitni. Én csak a kiáltást hallom, melyből meglepettség és meghatódottság cseng: “Laura! Hát te mit keresel itt?” Rohantam a bejárati ajtóhoz, ahol szeretett nagytesóm állt, akinek erősebb volt a honvágya, és néhány héttel karácsony előtt a karibi repülőjegyet bécsire cserélte. Így ezen a karácsonyon sem maradt el a szokásos családi meghittség, a hegedűszóval kísért mendikálás a rokonoknál, ráadásul ekkor kaptam tőle azt a hatalmas fehér macit (ami ha ma a kezembe veszem, már valamiért nem is olyan nagy), és a kis hableányos bögrét, amiből máig gyakran szürcsölöm a teát. 

Izsák Lívia

 

Vezetői feltöltődés karácsonyra. Egy kipróbált ajándékozási formát hoztam nektek, ami a mi csapatunkban bevált. Törzs őv-ként szerettem volna, ha mi sem maradunk ki az ünnepből mint csoport. Valami olyat szerettem volna, amiből mindenki egyformán töltekezhet, és nem csak karácsonykor. Az ötlet egy levél lett, ami különleges módon íródott. A közös drive-on mindenki nevével nyitottam egy word dokumentumot - ezek voltak a levelek. Mindenki írt mindenki levelébe. Elég volt csak egy gondalt, egy emlék, és szépen lassan íródtak a karácsonyi üzenetek. Itt még nem ért véget a történet. Mindenkinek jutott egy angyalka, akinek az volt a feladata, hogy kézzel fogható formába öntse és eljuttassa a levelet az ő emberéhez, karácsony napján legkésőbb. Mindenki akkor olvasta el, amikor a napjában tudott egy csendes pillanatot csenni. Elárulom, számomra ez volt, ami miatt igazán várakozással töltött el az ajándékbontás pillanata (az én angyalkám egészen a karácsonyfa alá becsempészte a levelem). Egy különleges, meghitt és szeretetteljes szalaggal kötötte át a vezetőket a közös emlékek, vidám pillanatok, és egymás munkájának elismerése, amit a levelekből kaptunk Tiszta szívből ajánlom, hogy próbáljátok ki, garantáltan megerősíti a vezetőitek közötti kötelékeket. 

Laczkó Dóra

 

Ahogy idősödöm, úgy lassulok. Itt nem (csak) a fizikai lassulásra gondolok, inkább az érzelmi, lelki nyugalomra. 

Mindig is szerettem a karácsonyt. Egy nagy családban ez minden évben egy hatalmas, szeretettel teli káosz. Az ajándékozás időpontja mindig attól függ, hogy édesapám délelőttös vagy délutános-e a munkahelyén. Kiskoromban, mikor csak vacsorára ért haza, az egész napom szenvedés volt. Az ajándékok sosem fértek el a fa alá, a kanapén egy pokróc alatt zsúfolódott hét ember csomagja pici névjegykártyákkal ellátva. Habzsolva ettük a vacsorát: előbb ostya, alma, dió, aztán halászlé, végül a válogatós gyerekeknek a hal mellé kirántott sajt. Végül anyu bezárkózott a nappaliba, elvégezte az utolsó simításokat, és mehettünk a csodavilágba. 

Ma már a karácsony minden pillanatát lassan ízlelgetem, dédelgetem, féltve őrzöm. Nem siettetem, átélem. Felnőtt fejembe egyre többször kúszik be az elmúlástól való rettegés, ezért ragaszkodom minden meghitt, együtt töltött percre. 

Ne siess! Élvezd a szeretteiddel való meghitt pillanatokat. Vessz el a mosolyokban, gyertyalángokban, simításokban és ölelésekben. Boldog karácsonyt!

Sütő Zsuzsanna