Újra a Magas-Tátrában, de most késő ősszel

A Magas-Tátrában már jártunk párszor, de általában nyáron, augusztus első felében. Ezt az időszakot tartják a legmegfelelőbbnek a túrázásra az időjárási megfigyelések alapján. Ilyenkor a legkevesebb a csapadék és a vihar. Mivel a magashegy kategóriába soroljuk, így annak megfelelően elővigyázatosnak kell lennünk mindenképp, még nyáron is. 

Télen viszont még zordabbak és veszélyesebbek lehetnek a 2000 méter környéki és az ennél is magasabban fekvő részei a hegységnek. November 15-e után a magasabban fekvő csúcsok, nyergek és turistautak május 31-éig le vannak zárva. A menedékházak közül a Hunfalvy-hágó alatti, vagyis a Hunfalvy-menedékházat (Chata pod Rysmi, 2250 m) érinti ez a korlátozás, a többit egész évben meg tudjuk közelíteni; persze télen ha olyan a hóhelyzet, ennek megfelelő felszereléssel (hágóvas, jégcsákány). A lezárások oka a főleg a lavinaveszély, de az erős viharos szél és a lejegesedett utak is közrejátszanak. 

Mi még október közepén vágtunk neki a 3 napos téli túránknak. Első napi tervünket a vasúti közlekedés kicsit keresztülhúzta, így később érkeztünk meg Ótátrafüredre (Starý Smokovec). Amit már előre tudtunk, hogy a fogaskerekű, amely Tarajkára visz, az évi karbantartás miatt le van zárva. Így gyalog vágtunk neki. A Rainer-kunyhó érintésével a Bilík-menedékházban ebédeltünk és mérlegeltünk. Az eredeti terv a Zamkovszky-menedékház (1475 m), a Téry-menedékház (2015 m), a Vöröstorony-hágó (Priečne sedlo 2320 m) és a Hosszú-tavi menedékház volt, de az időhiány és az előző napokban hullott hóra való tekintettel egyenesen a végcél felé vettünk az irányt. Később ez jó ötletnek bizonyult, mert kicsivel sötétedés előtt értünk csak fel. A szállásunkat már előtte lefoglaltuk, de nem is volt tele a hely, hiszen csak 5 lengyel turistanő volt még ott rajtunk kívül. A vacsora a szokásos káposztaleves és rétes volt. Tervezgettük a másnapot, és gyűjtögettük az információkat a személyzettől és a turistatársaktól. Sajnos egy rossz hírt is hallottunk: aznap a hágó melletti csúcson egy lengyel turistanő megcsúszott, és 300 m zuhanás után meghalt. Másnap a Rovátkán (Prielom, 2290 m) keresztül a Kis-Viszóka (Vychodná Výsoká, 2428 m) érintésével (amely csak opcionális B terv volt), Sziléziai-ház, le Tátraszéplakra (Tatranská Polianka). Innen vonattal a Poprádi-tavi vasútállomásig vonattal és aztán gyalog fel a hotelig, ahol a szállásunk volt. A gond csak az volt, hogy a hágóban a hallottak alapján akár 80-100 cm friss hó is lehet. Este nagy széllel zártuk a napot.

Reggelre -10 fokra ébredtünk az előző napi +8-12 fokhoz. Megreggeliztünk, és a lengyel turistatársak győzködése ellenére úgy döntöttünk, hogy megnézzük a hágót. Körülbelül két kilométer után ott álltunk a hágó alatt. Havas volt, de nem tűnt veszélyesnek, így hát óvatosan, de nekivágtunk. Hágóvasunk volt (tüskés bakancsra erősíthető cucc), viszont jégcsákánnyal nem számoltunk. Lassan araszolva feljutottunk a nem éppen lankás, de csúszós terepen. A hó nem volt mély, de az előző napi meleg hatására megolvadt, és az éjszaka során pedig csonttá fagyott. Nagy örömmel konstatáltuk, hogy nem volt egyszerű mutatvány, de felértünk. Megjegyzem, közben elkezdett havazni és leszállt a köd is. Rövid pihenés után nekivágtunk volna, viszont a túloldalon egy sziklahasadékban vezetett az út vas lépcsőfokokkal a sziklafalban, ami aztán átváltott egy tükörsimára fagyott jégpályára. Mérlegelnünk kellett. Döntöttünk – néha nem lehet a természet erejével szembemenni. Nem akartunk a lengyel turistatársunk sorsára jutni, így a visszafordulás mellett tettünk le a voksunk. Csak hát aki járt már ilyen helyen, tudja, hogy a lefelé menet sokszor nehezebb. Ez így is volt, én csúsztam vagy 40 métert, amíg egy lankásabb sziklapárkányon meg nem álltam. Az őrangyalom éber volt. Visszatérve a menedékházba a személyzetnek leadtunk a drótot, hogy a hágóra felfelé vezető út még vállalható, de lefelé inkább ne próbálkozzon senki. Egy bögre forró tea után aztán lesétáltunk a vasútállomásra, vonatoztunk egyet, és egy kis séta után meg is érkeztünk a Poprádi-tó melletti szállásunkra. Vacsora után aztán kicsit elfáradva az aznapi kalandoktól, mint egy krumpliszsák dőltünk be az ágyunkba.  

A még friss élményektől fellelkesedve siettünk le reggelizni, és vártuk a csapat harmadik tagját, aki egy napra csatlakozott hozzánk. A cél a már említett Hunfalvy-menedékház, jobb esetben a Tengerszem-csúcs (Rysy, 2501 m) is. Az út eleje még aránylag hómentesen indult, aztán 2000 m környékén jelentek meg a hófoltok, ami aztán lassacskán masszív hótakaróvá változott. A meredek láncos részen vált aztán kissé nehezebbé a terep, de megoldottuk ezt is, és nemsokára már a menedékházban szürcsöltük a forró teánkat. Sajnos itt is az fogadott, hogy előző nap egy a csúcsra tartó cseh turista lezuhant és életét vesztette. A jeges terep miatt a csúcsot inkább kihagytuk, így volt időnk kicsit fényképezni, megbeszélni az elmúlt napokat, és gyönyörködni a tájban, míg fel nem szállt a köd a völgyből. Ezzel együtt melegebb levegő is érkezett, és a ropogós hó alig másfél óra alatt csúszós latyakká változott. El is indultunk nemsokára lefelé, mert még előttünk állt a hazaút, ami a nem olyan egyszerű vonattal Pozsonyon keresztül Köbölkútig. Hasznát vettük a sziklába fúrt láncoknak a visszafelé vezető úton, és végül gond nélkül leértünk a csorbai vasútállomásra. Rövid búcsúzkodás után mindenki megindult hazafelé, én Pozsony, a többiek Kassa irányába. A vonaton még volt időm gondolkodni, hogy sokan mennyire felelőtlenek, és nem veszik komolyan a Magas-Tátrát se télen, se nyáron. Sokaknak ezért ez az utolsó túrájuk. Tudatosítani kéne, hogy bár ez a hegység a világ legkisebb területen elterülő magashegysége, egy része 2000 m felett fekszik, ahol kiszámíthatatlan időjárás uralkodik minden évszakban. Sokan erre fizetnek rá. Másnap aztán még a rádióban hallottam, hogy a túránk harmadik napján a lengyel oldalon is történt egy halálos baleset. Mi pont abban az időszakban érkeztünk, amikor még a korlátozások nem léptek életbe, de a tél már megérkezett, így még nagyobb volt a veszély. 

Zárásként annyit, hogy aki a Magas-Tátrába tervez túrát, ne legyen könnyelmű, legyen elővigyázatos és mindig nézzen időjárás-előrejelzést, és számoljon a magashegyi időjárási és terepviszonyokkal.