Élők, holtak, mindenszentek

Éppen itt tart a világ, ha körülnézünk a mindenszentek kapcsán. Vigyázzatok, nehogy az eszteticizmus (szerk.: értékfajta, amely a társadalmi problémák megoldására a szépségkultusz jegyében keres választ) vegye át az irányítást. Legyen minden cselekedeteteknek indítéka, értelme, álljatok résen az „ősi ösvények” mentén. És ha valamit nem értenétek, hát „kérdezősködjetek”. A ti válaszotok legyen a hallgató figyelem és a megfontolt, tudatos cselekedet. Gyújtsatok gyertyát, élő, lobogó tiszta lángot halottaitok sírjára. Tegyétek ezt mindenszentek napján. Mégpedig Szent Pál szavaira figyelmezve, melyek szerint: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1 Kor 15,19) 

Ezért mindenszentek napján gyújtjuk nagy reménységgel a gyertyát. Az örök élet, a lobogó láng, a tűz, a szellemi lét jelképét. A láng lobogása mint az imádság száll a mennybe, reményeinkkel, hogy szeretteink a legjobb helyen, Isten keblén nyugszanak a feltámadásig. Értünk imádkoznak és nem szorulnak talán már a mi imáinkra. De ha mégis, égjen a lobogó láng értük. Mert mi még dönthetünk. Az élő ember Isten dicsősége. Dönthet, imádkozhat és jóvá teheti még a megholtak magával hurcolt bűneit is, hiszen ez a „búcsú” lényege, amit azok számára nyerhetünk el, akik talán a purgatóriumban várakoznak imáinkra. 

Hiszel ebben mint valóságban? Nem tartod-e ezt mesének? Hiszed, hogy magad is efelé tartasz? Hiszed, hogy készül a helyed a mennyben? Krisztus készíti neked azt! Hiszed, hogy föl van írva a mennyben a neved? Hiszed, hogy várnak rád? Hiszed, hogy az soha el nem múlik? Szent Pál azt mondja, aki ezt nem hiszi, nyomorultabb minden embernél. Mindegyiknél. Még a halottaknál is. Ugye nem gondoltok a halottakra úgy, mint akik nincsenek? Ők nagyon is vannak. Ők azok, akik nem változnak, nem döntenek, nem cselekszenek. Csak vannak. Olyanok, mint amilyennek meghaltak. Döntéseik sorozatában gyűjtögették lelkük kincseit, rongyait, és vitték magukkal amit szellemükben lakni engedtek. És vajon gondoltok-e arra, hogy a nyerő helyzet, amiben vagytok, maga a földi élet, nem tart örökké. Csak a szellemi. Ami a halottaké is.

Aki úgy hal meg, hogy meg akar szabadulni a fájdalmától, arról ugye nem hiszitek azt, hogy megszabadul, ha meghal? Hiszen, ha lelkében nem volt béke, mert nem tanulta meg legyőzni, vagy elfogadni élete dolgait, és feladta, mert saját maga képtelen volt megoldani, Istenben pedig nem bízott, akkor ugye értitek, hogy a bizalmatlansága, a tehetetlensége a feszültsége vele ment?! Vele ment és úgy maradt. Most Már tudja, hogy mi az igazság, mert egyedül szellemi valója van vele kérlelhetetlenül csupaszon. És azt is tudja, hogy nincs más esélye, csak az élők imája. Nem is szaporítom tovább a szót. Tégy valamit. Te még tehetsz. Dönts úgy, hogy utánajársz az ősi utaknak és elfordítod a tekinteted a világ esztetizmusba rohanó külsőségeinek és élvhajhászásainak kisisteneitől. Dönts úgy, hogy nem tehetetlenül várod meg, hogy megtudd mi a te könyörtelen igazságod a másvilágon, hanem elfogadod a Nagy és Egyetlen Igaz Isten irgalmát. Dönts úgy, hogy az Ő képmására - hiszen arra teremtett - te is irgalmas leszel. 

Felajánlod saját képességeidet, ajándékaidat, Istentől kapott gazdag szellemi erődet a rád váróknak és megmented mindenszentekkor a holtakat az év többi napján pedig az élőket! Örökre tiéd lesz a mindenszentek, mert magad is oda tartasz, oda készülj, mert Isten oda vár! Nem vagy képtelen rá. Sőt erre vagy igazán alkotva. Készül a mennyben a helyed! Maga Isten készíti neked! Csak neked! Szent leszel. Egy a minden szent közül! Szaporítsd a szentek számát az ősi utak járásával a mindenszentek búcsúján, mert akkor „nyugalmat talál lelketek”.