Cserkesznapló Amerikából, harmadik rész: Két héten át csak magyarul

Nehéz volt elhagyni New Jerseyt. A csapattábor utáni szabad hetünk napjai szinte egy csapásra beteltek: bejártuk New York déli részét, moziztunk Ancsáékkal, sushiztunk a tábori törzzsel, Dianával strandoltunk az Atlanti-óceánban. Mindenki programokat, együtt töltött időt ajánlott és ez olyan nagyon jól esett! Csodálatos embereket ismertünk meg itt, és iszonyú nagy hálával fogadtunk minden közös percet. Bár tudtuk, hogy legtöbbjükkel még találkozunk a nyáron, mégis nehéz szívvel indultam Fillmore felé: újra ismeretlen emberek, egy tábor, ami 16 napos, ismeretlen helyen.. Végül mikor beültünk Csilla és fia, Kristóf mellé az autóba, Csilla kezembe nyomott egy csodálatos, hatalmas, gyönyörűen illusztrált Harry Potter és az Azkabani fogoly könyvet: "Sándor (Csilla idősebbik fia) mondta, hogy a táborban említetted, hogy szereted a Harry Pottert. Ezt Neked küldi, hátha tetszik majd". Csordultig telt a szívem ezzel az apró kedvességgel, és a 7 órás autóúton tőlem már nem is sokat lehetett hallani, csak a lapok sercegését.

Éjfélre értünk a fillmore-i Sík Sándor cserkészparkba. Az eső szakadt, sötét volt, valaki megmutatta az ágyamat, de nem is tudtam, ki volt az, és egy perc alatt elaludtunk. Reggel még az eső ébresztett, de azután két hétig egy cseppet sem láttunk: csodálatos időnk volt az iskolatábor alatt. Beleszerettem a cserkészparkba. Hatalmas kincs, hogy van egy ilyen hely, ami csak a KMCSSZ-é. Minden vezetőképző tábor, minden Jubileumi nagytábor, rengeteg szövetségi rendezvény itt van. Nem kell folyton táborhelyeket keresni, engedélyeket intézni, bérleti díjakat fizetni: ez az övék, és azt csinálnak itt, amit csak szeretnének. A 60-as években vette meg egy részét néhány KMCSSZ-es cserkész, és az idők során, ha volt rá lehetőség, mindig bővítették a parkot. Csodálatos a környezet és nagyon szépen kiépítették. Több házat felhúztak, továbbá egy jól felszerelt egészségügyi központot, zuhanyzó épületet, apróbb épületeket, raktárakat, és van két nagyon szép "csűr" is, ahol táncházakat, előadásokat tartanak. Az én kedvenc helyem a parkban a fenyőkatedrális: a magas fenyőfák között van egy csodaszép oltár, néhány pad: itt vannak a közös misék. Földöntúli hangulata van itt egy szentmisének. És persze ezt a gyönyörű természetet fűszerezzük meg mókusokkal, őzekkel, szarvasokkal, és az én imádott, csillogó-villogó szentjánosbogaraimmal. Na, szóval, el tudja varázsolni az embert elég könnyen.

A KMCSSZ Nyári Magyar Iskolatáborának szép hosszú történelme van. Az a célja, hogy a gyerekek, akik idejönnek, csakis magyarul beszéljenek két héten keresztül, tanuljanak a magyar történelemről, irodalomról, földrajzról. Ez hivatalosan nem cserkésztábor, sok nem cserkész gyerek jön, viszont a tábori törzs cserkészekből áll, és a cserkésztábori rutinok is megjelennek, mint például a zászlóceremóniák vagy tábortüzek. Már a brunswicki táborban is tapasztaltuk, mennyire más és más egy-egy gyerek magyar nyelvtudása. Itt ez a skála még színesebb volt, mégis, csodálatos volt látni, ahogy az egyes gyerekek, akiknek a tábor elején minden kimondott magyar mondat szenvedés volt, a tábor végén elszavaltak mindenki előtt egy Petőfi Sándor vagy József Attila verset. A gyerekek "osztályokba" vannak osztva, minden osztálynak van egy osztályfőnöke - akik tapasztalt pedagógusok -, és a délelőttöket szétszórva a parkban tanulással töltik. Amíg a gyerekek a tanárokkal voltak, addig mi, a törzs, egy jelenetet készítettünk számukra az aznapi népmeséből. Szerencsére sokan voltunk, mind kreatív fiatalok, ezért nagyon-nagyon élveztük a munka ezen részét. A visszajelzésekből pedig úgy ítélem, hogy a gyerekek és a tanárok is nagyon szerették a mi bohóckodásainkat. Igyekeztünk minden nap máshogy előadni a mesét, így volt hogy rappeltünk, báboztunk vagy átírt ABBA énekkel meséltünk.

Következő nagy feladatunk pedig a délutáni programok kitalálása és levezetése volt, ahol a gyerekek kipihenhették a reggeli tanítást. Legtöbbször forgószínpadszerű programokkal készültünk, ahol a táborozók sportoltak, kézműveskedtek, énekeltek, táncoltak és játszottak. Az esték pedig vagy tábortűzzel, vagy táncházzal teltek. Az én személyes kedvenc élményeim a táncházzak és az arravaló felkészülések. Gyönyörű volt látni, ahogy a lányok készülődnek: mindenki elővette a népi ruháját, köténykéjét, piros szalagját, hajat fontak, pántlikát kötöttek. A csűrbe érve pedig már ott voltak a fiúk, fekete nadrágban, fehér ingben. A táncot pedig mindenki szerette! Mindenki táncolt, ismerték, élvezettel táncolták, kérték a kedvenceiket. Az otthoni gyerekek közt ilyet még sosem láttam, és minden egyes alkalommal meghatottan táncoltam közöttük. 

Az a félelmem, hogy milyen nehéz lesz új emberekkel új helyen lenni két hétig már az első nap eloszlott. Csodálatos embereket ismerhettem meg és nagyon-nagyon megszerettem mindenkit. Egyre nehezebb szívvel gondoltam már ekkor is a szeptemberi hazatérésre, pedig az még nagyon messze volt. Talán ez a legnehezebb ebben a nagy nyári kalandban. Itt hagyni majd ezt a sok-sok értékes, szeretnivaló embert tudván, hogy lehet sosem látom őket majd újra. Kering ez az érzés felettem, mint a keselyű, de mindig elhessegetem, hiszen most még itt vagyok, és igyekszem annyi időt eltölteni mindenkivel, amennyit csak nem szégyenlek.

Hihetetlen gyorsan elröppent ez a két hét. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy a park elcsendesedett, és már csak mi maradtunk, a törzs. Szerencsére még egy napot mindenki tudott maradni, így kellőképpen megünnepeltük a tábor sikerességét egy hatalmas tűzzel, sok játékkal, rengeteg nevetéssel és beszélgetéssel. A búcsúzás könnyebben ment, hiszen a legtöbben egy hét múlva újra visszatérünk majd a vezetőképző táborokba.

Addig mi Árpáddal Clevelandbe utaztunk Esztiékhez, akiknek köszönhetjük ezt a csodálatos nyarat. A Pigniczky - Szentkirályi ház szinte sosem üres. Mindig van egy-két vendég, akiket Esztiék befogadnak. Szerintem a KMCSSZ negyede lakott már náluk. Nagyon jó volt "haza érni", egy nagy családdal lenni, családias dolgokat csinálni, nézni, ahogy a testvérek tesvériesen kimutatják egymásnak szeretetüket.. :) Ezek láttán picit hiányoztak az otthoniak, de Esztiék nekünk szervezett programja pikk-pakk kivert a fejemből mindenféle szomorkodást. Bejártuk Cleveland-et, megismerkedtünk az Erie tóval és elmentünk egy hatalmas vidámparkba, ahol kifulladásig hullámvasutaztunk. És persze pihentünk! Bár nem tudom, hogy lehet egy VK táborra előre pihenni, de azért megpróbáltuk. Árpáddal ketté válnak majd útjaink a VK alatt: ő a tiszti táborban lesz jelölt, én pedig az ŐV táborban kiképző. Mind a ketten izgatottan várjuk az új élményeket, és persze hogy visszatérjünk a cserkészparkba, és találkozzunk a többiekkel.