Tekintettel a jelenlegi járványügyi helyzetre, szerencsésnek érzem magam, hogy mégis eljuthattam külföldre. Bár munkaügyben, de minden adandó alkalmat kihasználok arra, hogy megismerjem a környezetem szépségeit, és hogy minél több időt töltsek a természetben. Mikor ezt a cikket olvassátok még mindig Finnországban tartózkodom.
Egy régi fényképalbum. Van vagy huszonöt éves. A fekete Treksport Biker, ami a hátamon van a képeken, már csak darabjaiban van meg. A piros országútim itt pihen a fenti szobában. Tükörsima aszfalton tekerünk felfelé. Körben minden üde zöld, május vége felé lehet. A Schneeberg csúcsa még havas a távolban Puchberg felett. Az autósok türelmesen megvárnak a kanyargós emelkedőn, amíg előzni tudnak bennünket.
Ma a Visegrádi-hegységbe kalauzollak el titeket. Bár már több környékbeli túrát bemutattam itt nektek, a környék és annak gyönyörű erdei még mindig tudnak újat mutatni, időjárástól és évszaktól függően.
Az emberek különböző dolgokat gyűjtenek. A túrázók egészen furcsa dolgokat. Van, aki kitűzőket a teljesítménytúrákról. Van, aki köveket visz haza a hegycsúcsokról. Van, aki kilátókat látogat sorban. Van aki pecséteket és van, aki a kilométereket. Vannak aztán olyanok is, akik a legmagasabb csúcsokat, vagy éppen várromokat.
Hol fütyörészve, hol énekelve kapkodom a lábaim a lassan szürkületbe burkolódzó meseerdőben. Talán kicsit abszurd, hogy épp a ,,…kibújás vagy bebújás ez a gondom óriás…,, Weöres Sándor gyermekversrészlet hagyja el a szám újból és újból, de hát, végül is a medvék miatt próbálok hangokat kiadni a sötétedő és elhagyott erdőben.
„Táborbontáskor két dolgot hagyj magad után: 1. A semmit; 2. A köszöneted” – írta Baden-Powell 1919 októberében. A gyakorlatias amerikai cserkészfiúk ezt két képpel támasztják alá.
Lehet már régi motorosnak számítasz, ha táborozásról van szó, de ezek a tippek még téged is megfognak lepni. Nemcsak könnyebbé teszik a táborban töltött időt, de elkészítésük is mókás.
Mikor cserkészrendezvényre pakolok, gyakran csak állok a felszereléslistával a kezemben az üres táska felett, és először nem tudom, mit vigyek, aztán mikor már minden létezőt betettem, nem tudom, mit hagyjak ki. Mindenesetre az évek alatt pár dologra azért rájöttem, amivel egyszerűbbé teszem a pakolást és a tábort.
Valószínűleg te is sokszor hallottad már a fenti elterjedt közmondást, vagy legalábbis az első felét. Bármit is csinálsz, ha jól akarod azt csinálni, gyakorolni kell. Na de kinek van manapság arra ideje, hogy mindent jól begyakoroljon? Igen, az időbeosztást is gyakorolni kell.
Készen állsz a tíz napos táborozásra, a csicsergő madarak ébresztő hangjára, a gumicsizmában átvészelendő nyári záporokra, a chilisbab illatára és a természet közelségére?
Nem tudom, te hogy vagy vele, de van, amikor ahhoz támad kedvem, hogy másnap legyalogoljak 30-40 kilométert nagyjából 1500-2000 méter szintkülönbséggel. Elsőre talán flúgos ötletnek tűnik, de hidd el, rengeteg ember van, aki hétvégente rendszeresen megteszi ezt.