A bizonytalanság rítusa
Úgy hatéves lehetek, amikor nagy meleg papucsban, kantáros kordbársony nadrágomban a fenyőfa alá fekszem, és csodálom fényeit, keresem a kedvenc gömbjeimet – alulról, mert úgy minden más.
Blog
Vadakat terelő juhász
Jaj, én kiskoromban mindig énekesnő akartam lenni! Tíz éves koromban a TV előtt rongyosra zengtem az All I want for Christmas-t az „Igazából szerelem” című filmből. Édesanyám szerint iszonyú sokat daloltam, szinte mindig, de legfőképp a cserkésztáborok után. Ő szerette, a bátyáim kevésbé.
Mindenki máshogy
A bürokráciában nem jelent gondot… általában, de az ismerőseim még mindig rácsodálkoznak, amikor megkérdezik, elmentem-e szavazni, és én azt mondom, nem. Hát… mert nem tudok, nem vagyok magyar állampolgár.
Stayin' alive
Az egyetem épületéből kiérve két irányban is van egy-egy villamosmegálló. Elsős korunk óta automatikusan jobbra indultunk el, pedig az a hosszabbik út. Már egy ideje próbáltam rászoktatni a szaktársnőimet a közelebbi villamosmegállóra, de még én is sokszor észreveszem, hogy a hosszabbik úton megyek, és közben már lehagyott két villamos is, amin ülhetnék.
A zebrán is
Rita képzőművész. Vagyis pontosítva: múzeumpedagógus, intermédia művész, festőművész és tanár is. Együtt dolgoztunk a Ludwig Múzeumban, sokat tanultam tőle, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Az egyik legjobb barátom. Rita nem találkozott korábban cserkészettel, én szoktam neki mesélni róla.