Karácsonyi psycho - Avagy miért bolondulunk meg az ünnepek környékén?

Zalka Lóránt | 2020. december 9.
Aki betyáros káromkodásokat akar hallani, annak az adventi időszakban ki kell mennie valamelyik nagyáruház parkolójába, ott aztán csak figyelnie kell a nép megnyilvánulásaira. Mert a karácsony előtti vásárlási láz embertömegeket csal be a termékhegyek közé, emiatt az áruházak előtti tér megtelik parkolni szándékozó, egymással ordítozó sofőrökkel.

psycho
(Forrás: pexels.com)

Tehát, aki igazán szitokszavakat akar hallani, nem fog csalódni… Azazhogy inkább nagyot fog csalódni, és megütközik majd a posztmodern ember ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásain. Nem is csodálkozom a magából kivetkőző nőkön és férfiakon, amikor a reklámok mostanság már a Mindenszentek ünnepe előtt (!) berobbannak hétköznapjainkba, és megzavarva életünket, a gátlástalan vásárlásra hergelnek bennünket. 

Talán ilyenkor figyelembe vehetnénk azokat a hasznos tanácsokat is, amelyekkel lelki vezetőink és talpraesett pedagógusaink látnak el bennünket. De nem! Mi ragaszkodunk az anyag mindenhatóságához. A homo termékensis csökönyös akaratosságával törünk be a boltokba, és csak vásárolunk, és csak vásárolunk.

Azoknak a bizonyos hőbörgő sofőröknek pedig majd haza kell menniük, és otthon majd tiszta örömmel kell(ene) feldíszíteniük a karácsonyfát – de ez nem sikerülhet nekik. Mert ekkorra már végleg elveszítették ítélőképességüket és józan eszüket. Ez a helyzet pedig már nehezen kezelhető. 

Csodálkozunk? Az ünnepet megelőző időszak egyáltalán nem a lélekkel teli várakozásról és az elcsendesülésről szól. A megsebzett hangulatot aztán karácsony szent estéjén próbáljuk kozmetikázni. Nincs is más választásunk: ha családi nyugalmat szeretnénk, le kell nyelnünk azt a sűrű gondot, azt a mérhetetlen indulatot, ami bennünk magasodik. Aztán el kell számolnunk százhatvankettőig, csakhogy idegességünktől valamiképpen megszabaduljunk. Talán így jobban kimászhatunk saját csapdánk fogságából, és talán még el is gondolkodunk korábbi létünk fölött. Az ünnep azonban már nem lehet Ünnep. Ezért hát, kedves cserkésztestvéreim, nekünk is résen kell lennünk, mert a „parkolós” esetek, és az ezekből fakadó problémák minket is megtalálhatnak.

Ám ha komoly odafigyeléssel, mosolygó várakozással szenteljük meg az úrjövet időszakát, a karácsonyi psycho helyett egy meghitt ünnep kellős közepén találjuk majd magunkat. És ebben meg fogjuk érezni Jézus Krisztus születésének egy világot átölelő titkát.

Ne mondjuk, hogy nincsenek lehetőségeink! Mert vannak. Ezeket vessük be! Választhatnánk mondjuk először egy arany középutat. Vásároljunk is – meg ne is. Mindössze két tudatos (és nem egy egész napot felölelő) vásárlást követően bizonyára minden karácsonyi ajándékot meg tudunk venni. Vásároljunk szeretettel, így minden apró ajándék megteszi, a saját kezűleg készített meglepetésekről pedig már nem is beszélek. A lényeg, hogy örömmel adjunk. Úgy, amiként a pásztorok nyújtották át szerény ajándékukat az Isten fiának. Aztán: merüljünk el a hajnali misék szétáradó szépségében, és december 24-e előtt hozzuk meg a magunk áldozatait. Ébredjünk korábban, munkával és imádsággal tegyük teljessé napunkat, olvasgassunk könnyed, vallásos irodalmat, és cserkésztestvéri szeretettel hajoljunk le elesett embertársainkhoz. Mindig a Lényeg lebegjen a szemünk előtt… A Lényeg! Csak azért, hogy a bolond napokból örömteli várakozás legyen és szent karácsony!