Barangolás a Szilicei-fennsík környékén

Vlačuha Krisztián | 2019. november 3.
A Szilicei-fennsík Rozsnyótól délre terül el a Szlovák-karszt nyugati részén. Túránk első megállója a Szilicei-jégbarlang volt, amely Európa legdélebben fekvő eljegesedett ürege. Innen folytattuk utunkat a fennsíkra, ahol egy mesevilág tárult a szemünk elé. Útközben meglepetésünkre még egy birkanyájjal is találkoztunk. Aztán belebotlottunk még egy 142 méter mély vertikális barlangba, vagyis zsombolyba, ami a Kis-zsomboly nevet viseli. Utunk végeztével még megálltunk a Lyány-kőn, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az innen északra elterülő településekre és hegyekre.

A Szilicei-fennsík Rozsnyótól délre terül el a Szlovák-karszthegység nyugati részén, ami Közép-Európa legnagyobb karszt területe. Itt több, mint 1100 barlang és szakadék található, amelyek szerepelnek az UNESCO Világ Kulturális és Természeti Örökség Védelmének listáján. Mivel az országhatárok sokszor nem másolják a természeti kincseink határait, a magyarországi oldalon találhatjuk az ugyanolyan gyönyörű Aggteleki-karsztot.

 

Lyány-kőről.JPG
(Vlacuha Krisztián)

Van pár barlang, amely a föld felszíne alatt összeköti a két országot. Volt rá példa, hogy a csempészek lefülelése közben jutott a hatóságok tudomására ezek létezése.

Utunk a Gombaszöget és Szilicét összekötő műútról indul a sárga jelzésen. Túránk első megállóhelye a Szilicei-jégbarlang, amely Európa legalacsonyabban fekvő eljegesedett ürege. Teljes átkutatott hossza 1100 méter, de sajnos nem látogatható. Az alapelve nagyon egyszerű, télen megtelik nehezebb hideg levegővel, és a tavasszal beszivárgó víz megfagy benne, így a jég kitart a következő télig. Ottjártunkkor ennek már csak a maradékát találtuk, ami azt jelenti, hogy ide is kihat a felmelegedés, és lehet nemsokára eltűnik a jég a Szilicei-jégbarlangból.

Innen folytattunk utunkat Szilicére, majd a falu központjából már a kék jelzésen a fennsíkra, ahol egy mesevilág tárul a szemünk elé. Dús zöld legelők, itt-ott borókafenyővel és bozótossal tarkítva, de megtalálni itt a tölgyet és a nyírfát is. Karszt lévén néhol úgy tarkít a fűben a sok mészkő, mint a mazsola nagymamáink kalácsában. Mintha kisebb-nagyobb aknatölcsérekkel lenne borítva a táj. Ezeket a víznyelő képződményeket töbröknek nevezik. A töbrök általában pár méter, de esetenként akár több száz méter átmérőjűek is lehetnek. Útközben meglepetésünkre még egy birkanyájjal is összetalálkoztunk. Kicsivel arrébb aztán megpillantottuk az akolt, a kutat és a két juhászt is. Stresszmentes munkájuk lehet.

Később belebotlottunk még az út mentén egy 142 méter mély vertikális barlangba, vagyis zsombolyba, amely az információs tábla szerint a Kis-zsomboly nevet viseli. Az ilyen helyeken, nagyon sok a barlang, üreg, víznyelő, mert a mészkő-hegységekben sok patak és forrásvíz keresztül-kasul mossa a kőzetet.

Lassan, de biztosan folytattuk utunkat észak felé, és közeledtünk a fennsík széléhez, ahol egy kereszteződésnél jobbra fordultunk a zöld jelzésre. Utunk leggyönyörűbb része következett, ahogy a helyiek hívják, a Lyány-kő. Az elágazásnál balra térjünk le, és máris elénk tárul a látvány. Egy picike terasz a fennsík oldalában, ahonnan pazar kilátás nyílik az innen északra elterülő településekre és hegyekre. Bal oldalon Rozsnyót és Berzétét, közvetlen alattunk Jólészt és Várhosszúrétet, kicsit hátrébb Krasznahorkaváralját, mögötte Krasznahorka büszke várát, a háttérben pedig a Pozsáló csúcsot és az őt körülvevő hegyeket csodálhatjuk meg. Érdemes itt egy kicsit leülni, megpihenni és elgondolkodni azon, hogy miért nem töltünk több időt a természetben, ahol a levegő kristálytiszta, csicseregnek a madarak, mindig nyugalom honol, és ha szerencsénk van, néha még vadon élő állatokat is megpillanthatunk.

Ahogy visszatérünk az elágazáshoz, folytatjuk utunkat egészen a sárga jelzésig, amely levisz minket Várhosszúrétre, ahol véget is ér a túránk.