Egy tökéletes nap a téli szünetben

Ez azt jelenti, hogy minden tökéletesen megy aznap? Mindent sikerül elvégezni, és egy csepp negatív érzelem sem jön elő? Szerintem nem. Én minden naphoz úgy állok hozzá, hogy egy tökéletes nap van előttem, amit Isten adott nekem, hogy minden percében jelen legyek, úgy ahogy éppen kell. Egy nap sem egyforma, de ha felépítünk egy „vázlatot”, sokat segíthet, hogy ítéljük azt meg. Én egy ilyen „felépítés” szerint megyek, és mindig különlegesnek is és gazdag napnak ítélem meg az adott napot. 

Most egy napot írok le, mely nagyon közel áll a valósághoz is, de azért egy kicsi képzeletet, vágyat is belecsempésztem. A napomat egy „Jó reggelt Istenem, köszönöm ezt az új napot”- tal kezdem, majd nyújtózom egyet. Nem igazán szeretek kimászni az ágyból, de tudom, hogy délig sem szeretnék aludni. Reggeli nélkül nem indulok sehova. Nincs jobb egy jó kiadós reggelinél, amely egy meleg kakaóval zárul. Mindezt szépen nyugodtan és hosszan végzem a többiekkel együtt. A délelőtt a kötelező feladatok elvégzésével telik (vizsgára tanulás, takarítás, cserkészet, szervezés..., mindezt szépen, előre eltervezve és nem idegeskedve, ha valamit mégsem győzök). Az ebédet is közösen fogyasztjuk el, majd a nappaliban ülve, ki kávézva, ki kakaóval (ismét én :D) beszélgetünk. Amikor már ötödszörre is kimondjuk, hogy „Nah jó, menjünk most már a dolgunkra”, tényleg felállunk és megyünk. Az én dolgom most az én-idő lesz. Egy meleg teával maradok a nappaliban, és könyvet ragadok. Egy idő után kettős érzés lesz bennem. Jó olvasni, de besokalltam a sok bent üléstől. Így hát fogom magam és elmegyek egyet futni. Ha lenne hó, akkor másokat is hívnék egy jó kis csatára…Már éppen a házunk előtt vagyok, amikor valaki rám köszön. Először kissé mérgelődök, mert tudom, hogy beszélgetés lesz a vége, s így akkor nem haladok a napi tervem szerint. De aztán legyintek egyet, hiszen az emberi kapcsolatok fontosabbak, mint az én eltervezett napom, amúgy is, szoktam hagyni ilyen kis „rezerva időt”. Mosolyogva és feltöltődve lépek be a házba. A friss levegő, a mozgás, és a találkozás új erőt adott, még azt sem bántam, hogy ez miatt már nem fog beleférni a futás utáni edzés vagy az esti jegesmedvézés. A vacsorát gyorsan fogyasztom el, mert készülődnöm kell. Izgatottan állok a ház előtt, várom a többieket. Elmondok egy röpke imát, szemlélem a környezet, és már jönnek is. Társasozás közben elhangzanak a világ legnagyobb okosságai, legjobb sztorik, de hasznos tanácsok és bölcsességek is. Miközben hazafelé megyünk, elkezd hullani a hó, így a hazaérkezésünk jóval eltolódik, hiszen a hó újra kisgyermekké varázsol minket. Miután csuromvizesen hazaértem, gyorsan még megnézem az üzeneteket, egyet görgetek a közösségi oldalakon (tényleg csak egyet), és egy igazi lányos programba vetem magam – egy jó kis meleg fürdőbe gyertyafénnyel. Átgondolva a napomat hálát adok Istennek, hogy ilyen tartalmas lehetett. Nagyjából eltervezem a következő napom, és lehunyom a szemem.

Néha én magam is rácsodálkozom, hogy mennyi minden győzhető egy nap alatt. Ehhez kell egy jó logisztika és hatalmas belső erő. Én ezt csak is Istennek köszönhetem, hogy mindig gyorsan tudok reagálni, dönteni, beosztani, „mindenre időt” találni. Ezért nem is igen szeretem, ha valaki azt mondja, hogy nincs ideje. Idő van, csak mire használjuk? Ne csak a téli szünetben lassítsunk és figyeljünk többet másokra! Nem számít, hogy napközben milyen érzelmek uralkodtak el rajtad. Az a tökéletes nap, amikor hálával kelsz, aktívan tevékenykedsz, majd elégedetten térsz nyugovóra.