Tavaszi gyaloglás az észak-keleti végeken

Vlačuha Krisztián | 2020. április 11.
Legutóbbi túrám minden nemében rendhagyó volt. Először is, mert ennyire az ország észak-keleti részén még nem túráztam. Másodszor pedig, mert nagyon gyorsan jött az egész.

Egyik nap felhívtak, és másnap éjszaka már vonatoztam is Kassa felé. Itt csatlakozott hozzám útitársam, és indultunk is tovább vonattal Eperjesen keresztül Bardejovská Zábava vasútállomásra. Innen indult a kétnapos, menedékházas tavaszi túránk a piros jelzésen, amit majdnem a célig követtünk. Az első megállónkig, Hervartovig sajnos aszfaltúton kellett galoppoznunk. Itt kicsit megpihentünk, és szemrevételeztük a tiszafából készült helyi római katolikus fatemplomot, amit 1593-ban szenteltek fel Assisi Szent Ferenc tiszteletére.

Kifújva magunkat nekivágtunk a gerincre felvezető combos emelkedőnek. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, mert 16-18 fokos napsütéses időhöz még egy kis szellő is társult, ami elviselhetőbbé tette a felfelé menetben képződő testhő elviselését. Bár csak a legszükségesebb dolgokat hoztam magammal (EÜ csomag, VMD, derékalj, hálózsák, poncsó, élelem, víz), így is egy-kettő 12 kg-ra növekedett a hátizsákom súlya, ami nem segített a hirtelen jött 500 m-es szintemelkedésen. Ezzel mindenesetre le is tudtuk az aznapi legnagyobb megterhelést.

IMG_20200423_131756_1.jpg
(Vlacuha Krisztián)

Felérve a Zsobrák nevű kilátóhoz pazar kilátás fogadott a még kicsit párás levegő ellenére is. Itt megebédeltünk, és gyönyörködtünk a minket körülvevő természet szépségében. A nap további részében a gerincen kolbászoltunk tovább, és már csak két kisebb emelkedő várt ránk, ennek ellenére így is 1000 méterrel a tengerszint felett mozogtunk.

Délután megérkezve a Csergov csúcshoz (1050 m) letértünk egy jelöletlen ösvényre, amely meredeken vezetett egy picike fenyőtársuláson keresztül a Drina nevű kunyhóhoz, ami a szállásunk volt éjszakára. A fából ácsolt kulipintyó nem volt nagyobb 5-6 m2-nél, de 4-5 embernek megfelel éjszakázásra.

Befészkeltük magunkat, aztán már raktuk is a tábortüzet az esti sütögetéshez. Miután a nap alászállt, mi is behúzódtunk kis menedékünkbe, mert kezdett hűvösre fordulni az idő. Begyújtottunk a benti kályhában, és miután megbeszéltük a másnapi terveket, nyugovóra tértünk.

Reggel gyönyörű napkeltére ébredtünk volna, ha nem nyugati tájolású domboldalon lett volna a szállásunk. Mosdás, tűzrakás, reggelikészítés – így indult a napunk. Teli gyomorral aztán kiterítettük a térképet, és megállapítottuk, hogy a továbbiakban már csak körülbelül 10 km-t kell sétálnunk lefelé a gerincről, két kisebb emelkedővel megspékelve. Összepakoltunk, aztán még elsétáltunk a közeli kis forráshoz, hogy feltöltsük az ivóvízkészletünket, és nekivágtunk a gerincnek. Itt aztán újra verőfény fogadott, és csak úgy szívtuk magunkba a napenergiát friss hegyi levegővel elegyítve. Először a Csergov menedékházat értük el, ahol aztán letértünk a zöld jelzésre, amelyen utunk végéig haladtunk. Lefelé elhaladtunk még a Lysá-csúcs (1068 m) mellett, ahol egy kis kápolna, egy TV-torony és egy elhagyatott síközpont rejtőzik. Innen pillantottuk meg túránk legszebb panorámáját, a Magas-Tátra még behavazott csúcsait és homályosan az Alacsony-Tátra Király-hegyét (Králova hola) is. Utunk utolsó részeként leballagtunk a közeli faluba, és konstatáltuk, hogy sajnos megint célba értünk, irány vissza a civilizációba.

 

Számokban: 27 km, 1222 m fel, 1111 m le