- Nem kell sokat taglalni a két szókapcsolat jelentését, hisz mindannyian tisztában vagyunk azzal az érzéssel, amikor a legújabb eszközünk csatlakozik végre egy másik okos eszközhöz, vagy éppen a kimerült mobilnetkeretünk után találunk egy ingyenes WiFi lelőhelyet.
Kicsit olyan ez, mint amikor kiszáradt gazellák vízzel teli oázist találnak a sivatagban. A telefonokra és számítógépekre nem kell, hogy ellenségként tekintsünk. Egy cserkésztől elvárják a boldogulást az emberek ezen eszközök nélkül is, de ez nem azt jelenti, hogy a telefon vagy a videojáték az ellenségünk lenne. Meg kell tanulnunk ezeket az eszközöket helyesen használni és a javunkra fordítani.
Amikor őrsöt vezettem és a „fiaim” elérték azt a bizonyos fordulópontot, rendszeresen és sorra jöttek a telefonos problémák. Hamarabb volt mobilinternet elérésük, mint nekem. Szóval az őrsiken ezt rendesen ki is használták. A problémát úgy orvosoltam, hogy a kerethez illően próbáltam egy reális kompromisszumot létrehozni, és leépíteni az eszközhasználatot. Akkoriban épp a Magyar Tudományos Akadémia kutatói voltunk (innen is köszi Kismedvének a keretes segítséget), és mivel nagyon kényes anyagokkal dolgoztunk, ezért a telefonokat egy kis zárható széfbe helyeztük be, hogy megvédjük a közös munkánkat a sugárzástól. Volt persze olyan közöttünk, aki nem akarta elzárni a mobilját, de általában kisebbségben volt, és a közösség erős pillantásai gyorsan mindenkit jobb belátásra tereltek, hisz hónapokig dolgoztunk, nem akarta senki sem, hogy kárba vesszen a munka gyümölcse.
Ezután jött a gondolat, hogy ha nem őrsin vannak és amúgy is játszanak a gépeken, akkor azt tegyék a cserkészet szellemében. Megálmodtunk egy saját őrsi Minecraft szervert, ahol elkezdtünk Bi-Pihez és a cserkészethez kapcsolódó helyeket építeni, feladatokat és küldetéseket teljesíteni fejlődési céllal.
Sajnos a szerver nem készült el a mai napig sem (7 év alatt), de ettől függetlenül egy izgalmas projekt volt a tervezés, szerintem lenne létjogosultsága az őrsi munkában, ha a gyerekek több ilyen programban tudnának még cserkészeset „játszani”.
Tóth Dániel egy pszichológus. Az önismereti munka számára egy életforma, és erősen hiszi, hogy önmagunk jobb megismerésén keresztül a világot is jobban megérthetjük. Ez szükséges, hogy ha gyerekekkel vagy vezetőkkel dolgozunk. Ismernünk és értenünk kell az ő nézőpontjaikat és szükségleteiket is. A témában nagyon sokat dolgozott és kutatott, ezért pár gondolatot szeretnék tőle veletek is megosztani.
A virtualitás, az internet, az információs társadalom mára szinte átszövi a mindennapjainkat a munkától a szórakozásig, reggeltől késő estig.
A technológia fejlődése gyorsabb mint valaha, és ez sok kérdést vet fel. Megfelelő hozzáállással, tudatos felhasználással hatékony eszközeink lehetnek a mindennapokban, amelyek az egészséges életmódhoz, jobb önismerethez is hozzájárulhatnak, ugyanakkor, ha elengedjük a kezünkből a kontrollt, akár függőség is kialakulhat irányukba.
A videojátékok például kiváló rekreációs módot jelenthetnek, fejleszthetik számos készségünket, akár önismeretünket is, azonban ha túl fiatalon vagy túl sok időt töltünk velük, kimondottan káros hatásaik lehetnek.
Ha kibillen az egyensúly, akkor bizony azt mielőbb helyre kell állítani, de vannak problémák, amelyeiket sokkal könnyebb megelőzni, mint korrigálni. Az egyensúly és a tudatos felhasználás nagyon fontos.
Gyerekkoromban volt egy népszerű mondás: kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való. Ismerős? Nem véletlenül terjedt el ez a mondás, hiszen amíg egy kisgyerek nem tudja biztonsággal használni, addig ne is adjunk a kezébe ilyen tárgyat, mert még kárt tesz magában. Ha mostani mindennapjainkra szeretnénk igazítani ezt a mondást, az valahogy úgy hangozna, hogy „kés, villa, olló, laptop, tablet, okosteló, gyerek kezébe nem való”. Abszolút nem vagyok technológiaellenes, de borozni is szoktam, mégsem itatnám a gyerekemet alkohollal. A gyerekekre és a felnőttekre nem egyformán hatnak ezek az eszközök, hiszen a gyermek idegrendszere és lelke még sokkal törékenyebb, ezáltal képlékenyebb és érzelmesebb is.
A probléma sok esetben abból adódik, hogy ezeket az eszközöket a szülők már modern cumisüvegként használják, és ezért a későbbiekben valószínűleg nagy árat kell fizetniük.
Elkerülhetetlen az, hogy előbb vagy utóbb a gyerekek találkozzanak ezekkel az eszközökkel, legfeljebb késleltetni tudjuk egy bizonyos korig. Attól a kortól felfelé viszont már rengeteg pozitívumot is hozhatnak, egyebek között a videojátékok is.
A videojátékok lassítják az agy elöregedését. A figyelem, munkamemória és az absztrakt érvelés képessége lineárisan csökken az életkor növekedésével. A játék során folyamatosan összetett döntéseket kell hoznunk, amely során olyan mértékű agytornát végzünk, amelynek kimondottan pozitív hatásai vannak. Csak hogy párat kiemeljek:
- Jobb adatelemzők lehetünk, hiszen egy csomó lényegtelen információból megtanuljuk kiszűrni a számunkra fontos és lényeges tartalmat.
- A játék fejleszti a játékosok kéz-szem koordinációját is. A sebészek munkájában például nagyon lényeges szerep jut ennek a pontnak.
- Megtanít bennünket rövidebb idő alatt pontosabb döntések meghozatalára. Ez csökkenti a stresszes helyzetekben ránk nehezedő súlyokat.
Segít felvenni a harcot a diszlexiával és több disz- betegséggel.
Mindezek mellett fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a hatások csak egészséges, kiegyensúlyozott mennyiségű használat mellett jelentkezhetnek.
- A technika nem ellenség, de nem is barát. A technika egy szomszéd, aki néha bulit tart, mikor mi már aludnánk, de azért szokott áthozni az almáspitéből is.
Tegyétek helyére az okos eszközökkel való kapcsolatot, és ösztönözzétek a gyerekeket is erre. Csináljatok kihívásokat és őrsileg is foglalkozzatok a témával, hisz megéri egy kicsit jobban odafigyelni magunkra. Tanuljátok meg közösen a helyes okoseszköz-használatot.
Tudtad? A pszichologuspasi.hu oldalon rengeteg érdekes 21. századi pszichológiai témában készült videót találhatsz érthető nyelvezettel. Csekkold le!