Vigyázat! Égésveszély! avagy a burn-out és jelei

Sütő Zsuzsanna | 2018. január 3.
A cserkészvezetői munka csodálatos, olykor semmihez sem fogható hivatás. Őrsvezetőként hétvégente a gyerekekkel vagyunk, változatos foglalkozásokat készítünk nekik; segédtisztként, vezetőként igyekszünk minden csapatakciót felejthetetlenné varázsolni, minden egyes eseménnyel túlszárnyalni a már eddig megszervezetteket. Viszont bármennyire is szeretnénk mindig 100%-ot nyújtani, néha teljesen leeresztünk, a motivációnk eltűnik és csak erőtlenül ülünk a feladataink felett. 

alone
(via pexels.com)

Ez az érzés egy valós, kutatott tünetként él már 1947 óta a köztudatban, mikor is Herbert J. Freudenberger definiálta a burn-out (kiégés) jelenségét. Lényege, hogy a megterhelések, stresszhelyzetek nyomán fizikai, érzelmi, mentális kimerülés lép fel az emberi szervezetben, ami pedig reménytelenséggel, a célok, törekvések elvesztésével jár. Csökken az önértékelés, a munka eredményessége, ellenben nő a másokkal szembeni negatív beállítódás. Ismerősen hangzik?

Miről veszem észre, hogy kiégtem? 

A kiégés főleg azokat veszélyezteti, akik munkájuk vagy hivatásuk révén közvetlenül kapcsolódnak az emberekhez. Az állandó interakció hatására még a folyamatosan motivált emberekre is olykor ránehezednek a problémák, kilátástalanná téve a helyzetet. Mikor a munkánk iránt már nem érzünk lelkesedést és örömet, ha már nem jutnak eszünkbe új ötletek, ha érezzük, hogy folyamatosan csökken az energiánk és a motivációnk, és nem tudunk már összpontosítani sem, bajban vagyunk. Amikor már csak cinikusan válaszolunk minden feltett kérdésre, kiborulunk az apróságokon is és tízből kilenc mondat panaszként hagyja el a szánkat, megalapozottan gyanakodhatunk a kiégésre. Végül pedig ha már a humorérzékünk is cserben hagy, és az önbizalmunkat a béka feneke alól kell előhalászni, biztosan megérett az idő a változtatásra. 

Mindezek mellett számos, az orvostudományból ismert szindróma hívhatja fel a figyelmünket a szervezetünk változást követelő igényeire: krónikus fáradtság, fejfájás, alvászavarok, emésztési zavarok, de akár depresszió is jelezheti a kiégést. Az érintettek gyakran alkoholfogyasztással, dohányzással próbálnak javítani saját helyzetükön. A privát életünkben is jelentkezhetnek problémák: nehezebben tudunk kapcsolatot teremteni, illetve ápolni a már meglévőeket.

girl alone
(via pexels.com)

Hogyan védekezzünk a kiégés ellen?

Érdemes néhány önsegítő technikát alkalmaznunk, amennyiben a fenti tünetek közül többet is felfedezni vélünk magunkon:

  • Csökkentsük a tempót, hagyjunk magunknak időt a pihenésre, aludjunk sokat. 
  • Kezdjünk el sportolni, például jógázzunk. Segít az összpontosításban és a koordinációban, arról nem beszélve, hogy endorfint szabadít fel testünkben.
  • Keressük a barátaink, családunk társaságát, ne töltsünk sok időt egyedül
  • Változtassunk a környezetünkön: rendezzük át a szobát, fessük le a falakat, rakjunk rendet a gardróbban, vagy csak lepjünk meg magunkat egy új párnával, friss vágott virággal.
  • Tanuljunk meg nemet mondani bizonyos dolgokra, tudjunk visszautasítani, amennyiben az nem szolgálja előnyünket. Mérlegeljük a helyzeteket, mielőtt elköteleződünk valami mellett, és ne szégyelljük előtérbe helyezni személyes jólétünket.
  • Szabályozzuk a munka és a pihenés/szórakozás arányát, adjunk elég teret azoknak a dolgoknak, amelyek kikapcsolnak, feltöltenek, örömet okoznak.
  • Őrizzük meg a humorérzékünket, ugyanis a vidám embereket kevésbé fenyegeti a kiégés! 😊 

Természetes dolog, ha az ember belefárad a pörgésbe, az állandó tenni akarásba, azonban tartsátok szem előtt saját igényeiteket is! Ne hajszoljátok túl magatokat, vigyázzatok az egészségetekre és ha néha a padlón vagytok is, emlékezzetek arra, mennyire jó dolog az, amit a gyerekekért tesztek teljesen önkéntesen. Néha már ennyi is segít.

Forrás: www.lelkititkaink.hu