- Miért jutalmazunk egyáltalán? A jutalom egyik értelmezése a lefizetés. Csináld meg azt, amit én szeretnék. „Ha összerakodsz, kapsz egy csokit. / Ha nem lesz hármasod a biziben, kapsz egy telefont. / Ha jól fogtok viselkedni, veszek nektek nyalókát. / Ha eljössz őrsire, kapsz egy matricát.” Jutalom lehet bármi, ami a befogadó félnek az érdeke: édesség, jó pont, tárgyi ajándék, kivételezés, kiváltság, többlet, pénz.
Gondolj egy esetre, amikor megjutalmaztak téged! (család, szülők, tanárok stb.) Milyen érzést váltott ki benned?
A jutalmazás egyik fő jellemzője a manipuláció: elvárunk valamit a másiktól, amit minden bizonnyal saját magától nem tenne meg (szerintünk), és jutalom híján nem is teszi meg.
Jutalmat ajánlani egy cselekedet elvégzéséért felér azzal a kijelentéssel, hogy magát a cselekedetet nem érdemes magáért elvégezni. Feltételezzük, hogy a gyermek jutalom nélkül nem lesz hajlandó a cselekedetre, és nem elégíti őt ki a feladatból származó elismerés, jó érzés, a befejezett munka öröme, a belső motiváció. Erre mi „megelőzzük” a bajt és jutalmat kínálunk a gyerek számára. Pedig az emberben ott van az elismerés utáni vágy, a tanulási vágy, az új dolgok megismerésének vágya, a belső motiváció.
Vegyünk egy tábori példát. Sátorszemle (Itt azért fontos azt is kiemelni, hogy a sátorszemlének rituális szerepe is van). Elvárásunk: legyen rend a sátorban. Miért várjuk el? Szeretnénk, ha a cserkész megtanulna maga körül rendet rakni. Feltételezzük, hogy a gyerekek maguktól nem csinálnának rendet, ezért, hogy „motiváljuk” őket pontozásban részesülnek, amelynek a végén a legtisztábban tartott lakhely jutalmat kap. Maguktól tényleg nem raknának rendet? Vagy az a fontos, mikor van rend? Megjegyzem, őrsvezetőként megfigyeltem, hogy az őrstagjaim előszeretettel raktak rendet a sátorban/szobában a csendes pihenőkben is. Volt egy belső igényük erre.
Érdekes lenne kipróbálni, a pontozás és jutalmazás helyett más módszert. Például: azonnali visszajelzés a látottakra, elismerés. Elvezetne ez minket ugyanarra az eredményre?
Belső motiváció a jutalom helyett
Naponta csinálunk dolgokat, amiket nem azért csinálunk, mert annyira szeretnénk, hanem mert meg vagyunk győződve róla, hogy ezek szükségesek és helyesek (rendrakás, fogmosás, sorban állás, unalom leküzdése stb). Beépítettük őket a személyes értékrendünkbe. A belső motivációnk erősen gyökerezik az emberi szükségleteinkben és az értékrendünkben. Ezért szükségtelen ezeket jutalmazni és arra tanítani bárkit is, hogy ezért jutalom jár.
A külső jutalom nem emeli az érdeklődést, hanem csökkenti a motivációt!
Egy kísérletben gyerekeknek azt ígérték, ha játszanak a kijelölt gyerekekkel, cserébe édességet/játékot kapnak. Mikor a gyerekek már megkapták a jutalmat, a kijelölt gyerekkel még kevesebbet játszottak és beszéltek, mint a kísérlet előtt. Több ehhez hasonló kísérlet igazolja ennek az állításnak az igazát. Mivel az érdeklődés belső késztetésből fakad, nem lehet kierőszakolni.
A jutalmazás a minőség kárára válhat.
Képzeld el, hogy őrsin díszeket készítetek. Az első alkalommal elmondod, mit fogtok csinálni, odaadod a szükséges alapanyagokat, megmutatsz néhány technikát és felszólítod őket, hogy tegyék bele a kreativitásukat, képzelőerejüket és hozzák ki magukból a maximumot. A második alkalommal elmondod ugyanezt, de a végét megtoldod egy mondattal: „Minden egyes díszért jár egy kocka csoki.”
Szerinted melyik alkalommal készülnek majd igényesebb díszek? Ha kételkedsz a válaszban, próbáld ki!
Féltékenységre sarkallhatja a gyerekeket.
Ha egy vezető gyakran emlegeti, hogy „bezzeg Peti jobban csinálja, mint te”, „Karcsi mindig gyorsabb nálad”, „Kati, na ő sose késik” azzal előidézheti, hogy az érintett gyermek ellenérzéseket tápláljon más gyerekek iránt, ugyanis az ő szemében a másik gyereket jutalmazzák azért, amiért jobb nála.
Elterelik az érdeklődést a valódi cselekedetről.
Most már nem az az elsődleges célom, hogy csináljak valamit, hanem, hogy jutalmat kapjak.
Többet és többet!
A jutalomtól való függő személyeknél számolni kell azzal, hogy egy megszokott jutalmazási mód elvesztheti hatékonyságát, ha annak valamelyik részét nem növeljük. Egy megtörtént eset, mikor a gyerekek azt kérték a sátorszemlénél, hogy a pontozásnál növeljék a maximum 10 pontot 15-re.
Mit kapok érte?
A sok jutalmazás kiválthat egyfajta „mit kapok cserébe” hozzáállást.
DE AKKOR MIT CSINÁLJAK A JUTALMAZÁS HELYETT?
A beígért jutalmak helyett nagy segítség a gyerekeknek, ha elmondjuk, hogy miért lenne jó, mi értelme van megcsinálni az adott feladatot. Emellett teret biztosítunk arra, hogy részesei legyenek a döntéseknek. Továbbá felcsigázhatjuk az érdeklődésüket jutalom nélkül.
Lássunk néhány konkrét példát!
Rakodás őrsi után
- Jutalom fejében: ha összerakodtok, akkor megehetjük ezt a tábla csokit
- Jutalom nélkül (megmagyarázva az értelmét): Ma látom aktívan dolgoztatok a kézműves dobozon. Sok munkátok van benne, látni is az aprólékos és pontos festésen. A vízfestékek és ecsetek azonban még az asztalon maradtak, és a földre is lepotyogott a papír. Ha nem mossuk el az ecseteket, beleszárad a festék. A vízfestékeknek és temperáknak a második fiókban a helye, azért tesszük oda, hogy legközelebb is megtaláljuk ott. Nem sokára kezdődik a Tigris őrs őrsije ebben a teremben, söpörjünk össze, hogy kezdeni tudjanak. Ki mit szeretne csinálni?
Részvétel a foglalkozásokon
- Jutalom fejében: ha eljöttök az őrsire, kaptok matricát
- Jutalom nélkül (az érdeklődés felkeltésével): a következő foglalkozásra terveztem egy kincsvadászatot, remélem minél többen találkozunk, várlak titeket! (fokozni is lehet: szükség lesz Kati gyorsaságára, Emma találékonyságára, Sári kreativitására, Erzsi angol tudására, Zsófi logikájára)
Mint láthatjátok, a nevelési módszertanunk már az önjutalmazásra próbálja meg felkészíteni a gyerekeket, illetve a felelősségtudatuk növelésével próbál meg hatni rájuk. Fontos, hogy megértsék, az őrs számít rájuk, hogy az elvállalt feladatok csak akkor készülnek el, ha azokról időben és kellőképpen gondoskodnak. Ezekért pedig a legnagyobb jutalom, hogy megvalósulhat, amiért közösen dolgoztak őrsiről őrsire. A sikerélményük tehát a saját maguk által teljesített feladatból származhat.
Források:
Pavel Kopřiva, Jana Nováčková, Dobromila Nevolová, Tatjana Kopřivová: Respektovat a být respektován. 2015.
A.S. Neill: Summerhill (A pedagógia csendes forradalma). 2004.
Rudolf Dreikurs, Vicki Soltzová: Deti ako výzva. 2012.