- Anyák napja alkalmából három cserkészanyukát kérdeztem a tapasztalataikról: Horváth Enikőt, Zalka Anitát és Zajíček Kingát. Szó lesz gyermeknevelési módszerekről, nehézségekről, és persze a cserkészet és az anyaság közös pontjairól is. A cikk nem csak anyukák számára tartalmaz tanulságos üzenetet.
Hány gyermeked van, és milyen idősek?
Kinga: Három. 6, 4 és 1 éves.
Enikő: 1 kislány, Abigél. 3 éves
Anita: 3 gyermekem van: Hunor 10 éves, Csongor 15 éves, Virág 18 éves
Melyik az a három szó, ami leginkább jellemzi az anyasággal kapcsolatos érzéseidet?
K.: Kiteljesedés, bizalom, öröm, de megkerülhetetlen a féltés is, amit most anyaként teljesen másképpen élek meg.
E.: Öröm, odaadás, felelősség
A.: Öröm, hála, szeretet
Számodra mi volt az eddigi legnehezebb dolog az anyaságban?
K.: A saját szükségleteim, vágyaim háttérbe szorítása.
E.: Számomra az, hogy már nem én vagyok többé a saját életem központjában.
A.: Elfogadni azt, mikor már elkezdenek külön utakon járni.
A nehéz helyzeteken, mi segít átlendülni?
K.: Nem tudnék egy konkrét dolgot mondani, ami mindig bevált és segített, mivel a nehézségek is különbözőek. Mikor beteg vagyok, vagy kórházban voltam, teljes mértékben számíthattam a férjemre, nagyszülők, testvéreim segítségére, amiért nagyon hálás vagyok. Amikor olyan dolog történik, ahol tehetetlennek érzem magam, és saját erőforrásaink már fogyóban vannak, akkor Istenhez fordulok, imádkozom. A mindennapok egyszerűségének is megvannak a nehézségei. Számomra az egyformaság, a rutinszerűség, a napirend szerinti élet is egyfajta kihívás. Ennek oldására van, hogy beiktatunk egy váratlan sütizést, fagyizást, pizzázást, elmegyünk egy új helyre, találkozunk valakivel, megnézünk egy filmet, jön az „apa-time”…keressük a töltési pontokat:)
E.: A tudat, hogy minden csak egy időszak (semmi sem tart örökké) valamint, hogy nem kell egyedül megbirkóznom a nehézségekkel.
A.: Tudom, hogy mindig számíthatok a férjemre, és meg tudjuk ezeket a nehéz helyzeteket beszélni. Próbálunk közös megoldásokat találni.
Van valamiféle, irányelv, vagy módszer, amit fontosnak tartotok a gyereknevelésben?
K.: Igen, az irány megvan. Fontosnak tartom a partnerszintű kommunikációt, ahol mindannyian elmondhatjuk a véleményünket, ahol a gyereknek is lehet saját meglátása. Szeretem a megegyezéseket, a bizalmi légkört, ahol próbáljuk megérteni a dolgok mögötti miérteket.
Szeretem a dolgokban meglátni a lehetőséget, és azt keresni, hogy valamit hogyan lehet csinálni, és nem azt, mit hogy nem lehet.
Rettentő fontosnak tartom a szabadban való tartózkodást, a mozgást, a játékot, a környezettudatosságot, az újrahasznosítást. A szankciók és tiltások helyett próbálom követni a dolgok természetes következményét és a megegyezést. A valami utáni vágyakozást is lényegesnek tartom, ezért nem vagyok a „mindent megadok a gyerekeimnek” típus. Sokat számít az együtt töltött közös idő, a gyerekek érdeklődő kérdéseire az őszinte válasz, a felelősségvállalásra és önállóságra való segítés.
E.: Igyekszünk következetesek lenni, egyértelmű szabályrendszert fenntartani, továbbá gyermekünk korához igazítani a határokat.
A.: A következetesség és a feltétlen bizalom. A tradicionális gyereknevelés hívei vagyunk.
Mondani szokás, hogy a saját gyereked egyben a legnagyobb tanítód. Neked mit tanított/tak?
K.: A gyerekek olyanok, mint egy tükör. Sok esetben visszahallom tőlük az én szavaimat, reakcióimat. Rengeteget tanultam tőlük, magamról. Általuk jobban megismerem a határaimat, érzéseimet, reakcióimat, úgyhogy az önismeretben sokat fejlődtem.
E.: Azt, hogy a példamutatás az nem vicc, a gyermek mindent tőlünk tanul, és rólunk másol.
A.: Türelemre és lemondásra tanítottak.
A cserkésztapasztalataid és a cserkészet önmagában tükröződik valamiképp a szülői szerepedben? Vannak olyan elemek, amiket a cserkészetből tanultál, és a gyermeknevelésben is megjelenik?
K.: Őrsvezetőként sok olyan dologgal szembesültem, amiről kiderült, hogy működik-e a gyerekeknél, vagy éppen nem. Ez egy remek kiindulási pont volt. Mikor kisbabák voltak a gyerekek, rengeteget énekeltem cserkész és népdalokat. Azóta már bábozunk, kincset keresünk, útjelezünk, sátrazunk, erdei sétákra járunk, csillagokat nézünk, ismerkedünk a növényekkel, fára mászunk, és az udvarunkon is található pár kötözött létra, úgyhogy egy IGEN a kérdésedre a válasz.
E.: Sosem fogy ki a népdalkészlet az esti altatáskor :)
A.: Szinte 30 éve, a cserkészet szerves része az életünknek a férjemmel együtt. A családi életünket is áthatja. Eddig nem hagytunk ki egyetlen cserkészcsaládos tábort, tanyázást sem. Fontosnak tartottuk, hogy gyermekeinket a cserkészet szellemiségében neveljük.
Cserkészek (lesznek) a gyermekeid?
K.: Amennyiben ők is szeretnének cserkészkedni, akkor van rá esély.
E.: Ezt a döntést teljesen rájuk bízom majd, de amíg tudom, biztosan elviszem őket cserkészrendezvényekre, hogy könnyebb legyen az elhatározás.
A.: Elmondhatjuk, hogy mind a három gyermekünk cserkészfogadalmat tett. Lányunk őrsöt is vezet.
Anyaként rátekintve a cserkészfoglalkozásokra, táborokra, csapat- és őrsi gyűlésekre, volt olyan felismerésed, amit vezetőként akkor, az adott helyzetben teljesen másként csináltál, vagy reagáltál rá, mint most tennéd?
K.: Persze. Sok ilyen dolog van. Az egyik ilyen a fegyelmezés. Akkor azzal az eszköztárral tudtam reagálni, amit otthonról hoztam. De éreztem, hogy ezt csiszolni kell, ezért később tudatosan olvastam a téma után, és megtaláltam azt, amivel azonosulni tudok, és most ezt fejlesztem. Most már az aggódó szülők kérdéseit és aggodalmait is teljesen meg tudom érteni. Mindenképp többet kommunikálnék a szülők irányába.
E.: Nem emlékszem ilyen helyzetre.
A.: Inkább csak tanultam a cserkészetből. Én is voltam aktív őrsvezető, elvégeztem a segédtisztképző tábort is. A cserkészet észrevétlenül vált a gyereknevelésem részévé, mind itthon, mind a munkahelyemen (1-4-es tanító néni vagyok).
Mit üzensz a leendő anyukáknak?
K.: Azt tudom üzenni, hogy éljék meg a MOST- ot, a saját jelenük lehetőségeit, hogy aztán később az anyaságban is meg tudják tenni ugyanezt.
E.: Hallgassanak az ösztöneikre, és ne gondolják túl a dolgokat.
A.: Higgyenek és bízzanak a gyermekeikben! A gyereknevelés rengeteg lemondással jár, de gyerekeink ezt nekünk ezerszeresen visszaadják.
Kiolvasható számomra, hogy ahogy az anyaság tud meríteni a cserkészetből, úgy mi, cserkészvezetők is tudunk magunkkal vinni ezekből a gondolatokból. Hiszen az őrsvezetői szerep sok esetben összecseng az anyasággal, ha csak egy tanyázás erejéig is.
Köszönöm az interjút Anitának, Enikőnek és Kingának, valamint Végh Szilvinek a segítségét.