Népi mesterségek, avagy ki hogyan kereste a kenyerét a múltban

Hegedűs Vivien | 2020. október 11.
Gondoltátok volna, hogy a ma menő, trendi foglalkozások, mint például a fejlesztő, a vlogger vagy akár a robotikus 40-50 éve még nem is léteztek? De akkor mégis hogyan jutottak pénzhez az emberek? Mit válaszoltak a gyerekek, amikor a nagyi megkérdezte tőlük, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek?

Akkoriban még nem lehettek Instagram influencerek vagy grafikusok, ezért sokan a megszokott, még ma is létező szakmákat választották, mint például a tanár, ügyvéd, orvos. De voltak olyanok is, akik inkább valami gyakorlatiasabb mesterséget szerettek volna elsajátítani. Ők voltak azok, akiknek hála minden házban volt elég edény, mindenhol volt tető, volt mit enni, és az állatok se kóboroltak el a mezőn. Ma már a legtöbb ilyen mesterséget felváltották a gépek, gyárak, mert egyre többen élünk a Földön, és egyre nagyobbak a szükségleteink. 

Ne is kerülgessük tovább a forró kását, tudjátok ki volt a bádogos? Ha igen, szuper, jár a süti, de ha nem akkor most jól figyeljetek, mert itt és most megtudhatjátok. A bádogos fehér és fekete bádogból, cink-, ón-, réz- és alumíniumlemezekből különféle egyszerűbb használati vagy tárolóedényeket, tartályokat, lámpatesteket, lemezkályhákat, tűzhelyeket, lemezfedéseket, ereszeket, ereszcsatornákat készített. Neki köszönhetően tudták az asszonyok eltárolni az ételt, nem fáztak és a házak be sem áztak be. Ma már ritkán találkozunk olyan emberrel, aki a bádogos mesterséget űzné, felváltották őket a sokkal gyorsabban dolgozó gépek.

nemezeles.jpg
(pexels.com)

Ha már az edényeknél tartunk, tudjátok kinek köszönhető a kerámia és a cserépedény? Segítek, a fazekasnak. A fazekas ugyanis égetett agyagból használati tárgyakat, elsősorban edényeket készített. A fazekasmestert tájnyelven gelencsérnek vagy gölöncsérnek is nevezik. Így ismerősebb? A fazekas mester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak agyagból készülnek, amely a szárítást követően szilárddá és sokkal időtállóbbá válnak. Ma fazekasokkal, vagy legalábbis azokkal, akik valami hasonlót csinálnak, már csak vásárokon, vagy táborokban, egy-egy kézműves foglalkozás során találkozunk.
Ha már kézművesség, biztosan csináltatok már csuhé babát, akár otthon, akár a cserkészeten belül. A gyerekek régen is játszottak, babáztak. Akkoriban viszont még nem tudtak csak úgy bemenni a boltba és megvenni a legújabb LEGO játékot. Maguknak készítették a játékot, csuhéból (kukoricalevél), nádból és még sorolhatnám, mi mindenből. A csuhézás a szegények mestersége volt, sokan táskákat, szebbnél szebb babákat, játékokat készítettek a gazdagabb gyerekeknek és szüleiknek. Manapság a csuhézás is visszaszorult a kézműves foglalkozások és vásárok szintjére, azonban ebben a lapban találhatsz tippet arra, hogyan is kell saját kezűleg kukoricababát készíteni, lapozz az Őrsi projektötletekig.

A játékról jut eszembe: ki ne szeretne népi játékokat játszani? Én nagyon szeretek, a kedvencem az “Én vagyok a révészlegény” kezdetű. Na, de mi fán terem a révész? Nem is kellett sokat kutakodni, hogy választ kapjak a kérdésemre. A révész a folyók bizonyos pontjain, a két part között közlekedő kisebb hajók átkeléséért felelős személy. A révészeknek télen is volt munkájuk, ilyenkor jeget kellett ˶hízlalniuk˝, vagyis vastagítani, hogy biztonságosan át lehessen kelni a folyókon. Tudni kell, hogy a révészt általában nem pénzzel fizették ki, hanem élelemmel, tüzifával, illetve szabad halászattal. Így már érthető a dalocska szövege, nem igaz? 

Ez a révészkedés elég fiús foglalkozásnak hangzik. Ne aggódjatok, lányok, most jött el a mi időnk. Tudjátok hogyan kell nemezelni? Nagyon érdekes folyamat, de felmerülhet bennetek a kérdés, hogy mi is az a nemez, eszik-e vagy isszák? A nemez egy ősi eredetű textil, amit hagyományosan birkagyapjúból gyúrnak vizes közegben. Találkoztatok már ilyen anyaggal, mégpedig akkor, amikor filccel dolgoztatok. A filc ugyanis a ˶mű nemez˝, vagyis a gyárilag előállított nemez. A nemez készítésének alapja egyes állatfajok szőrének hajlama a nemezelődésre, avagy filcesedésre, például a puli kutya szőre. Ehhez a folyamathoz természetesen sok víz és természetes anyagokat tartalmazó szappan kell. Bár nagyon sokféle állati szőrből, sőt még az emberi hajból is készíthető nemez (raszta frizura), a hagyományos kézműves eljárások szinte csak a birkagyapjút használják. Ősanyáink otthonából nem hiányozhatott a nemezszőnyeg, -kalap, -sapka vagy akár mellény is. A mai háziasszonyok már nem bajlódnak ennyit a szőnyegekkel, egyszerűen bemennek az IKEA-ba, és megveszik ott. Nemezelni már szintén csak a vásárokon, illetve a kézműves foglalkozásokon tudunk. 

Nos, remélem kicsit közelebb kerültetek a népi mesterségekhez, és hogy a rohanó világunk ellenére is meg tudtok állni majd egy pillanatra, hogy észrevegyétek, hogy a mára maradi és bénának tűnő szavakkal illetett mesterségek mennyi mindent adtak a modern embernek.