- Olvasd fel egy kiscserkésznek és bátorítsd tettekre!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy húsvét. De vajon mi volt az? Nem volt benne se nyúl, se tojás. Bárány! Az volt! És még a mai napig is van! De elmondom az igaz történetet, hogyan is lett a húsvét.
Nagyon-nagyon régen volt. Amikor a világon senki nem tudta még azt sem, hogy milyen lesz a karácsony. Egy nagy néppel történt, hogy szomorú sorsra jutottak. Az ország uralkodója csak dolgoztatta és dolgoztatta őket. Már olyan sokat dolgoztak, hogy nem bírták tovább. Ez a nép nagyon szerette Istent, nem úgy mint az ország többi lakója. Ők nem szerették. Csak egyre rosszabb sorba juttatták az Istent szeretőket. Míg nem azok felkiáltottak Istenhez! Azt mondták:
- Segíts nekünk! Ments meg minket! Nem bírjuk már!
És Isten azonnal intézkedni kezdett. Úgy elintézett mindent, hogy még most is azért hálálkodunk neki minden húsvétkor. De akkor még csak kezdődött. Így volt:
Isten küldött egy embert, akinek megmondta, hogyan szabadítsa ki az őt szerető népet a többiek közül. Ez az ember elment az ország uralkodójához és szép szóval kérte, hogy engedje el az Istent szerető népet. De az nem akarta. Erre Isten mindenféle csapással sújtotta az uralkodót és azokat, akik vele tartottak. Békákat, jégesőt, vihart, legyeket, sáskákat küldött rájuk! Rengeteget! Mindenféle csúf csapás érte őket, de az uralkodó sem így sem úgy nem akarta elengedni az Istent szerető népet. Végül Isten egy szörnyű csapást ígért az uralkodónak és az engedetleneknek. Azt ígérte, hogy ez olyan szörnyű lesz, hogy lesz, aki nem is éli túl. De az uralkodó rá sem hederített. Nem tanult az eddigi sok csapásból.
Ekkor az Istent szerető nép vezetőjének Isten megmondta, hogyan készülődjön az Ő népe a szörnyű csapás ellen, nehogy ott is legyen valaki, aki nem éli túl. Bárányt kellett vacsorázniuk, persze kenyeret is ettek, bort is ittak egy keveset mellé. De amikor a bárányt levágták, hogy megsüssék, előtte a vérével be kellett festeni az ajtó széleit. Akinek a házán ott volt a bárány vére, azt nem érte a szörnyű csapás. De akinek nem, ott bizony volt aki nem élte túl. Ez volt a világon a legelső húsvéti vacsora. Vették a bárány húsát és megették. Ezért is lett a neve hús-vét. A vacsora után felkerekedtek, elmentek onnan és Isten segítségével meg is szabadultak ebből a rossz országból. Sokféle bajba keveredtek még, de Isten mindig megmentette őket. Végül teljesen megmenekültek. Ezután minden évben volt egy nap, ami a húsvét napja lett. Sok-sok év telt el így és amikor a bárányt ették, meg a kenyeret és a bort, mindig emlékeztek rá, hogyan szabadította ki őket Isten.
Míg nem egyszer csak elérkezett az első karácsony is. Megszületett Jézus, az Isten Fia. És képzeljétek, ő is ahhoz a néphez tartozott, akik Istent szerették, és ő is minden évben húsvétkor bárányt vacsorázott, meg kenyeret és bort. Végül elérkezett az idő, hogy Ő is megszabadítsa az embereket a rossztól. Mert bizony ezért jött. De most nem csak egy népet, hanem mindenkit! De mindenkit! Még téged is és engem is!
A legutolsó húsvéti vacsorán, méghozzá egy csütörtöki napon Jézus rendkívüli dolgot tett. Azt mondta a kenyérre, hogy az az ő teste, és azt mondta a borra, hogy az az ő vére és azt mondta az ő tanítványainak, akik vele vacsoráztak, hogy ezt majd csinálják ők is ugyanígy, és így emlékezzenek rá. Amit Isten Fia egyszer kimond, az úgy marad. A tanítványok meg is fogadták. Így kezdődött Jézusnak az a munkája, amivel nem csak azt az egy Istent szerető népet akarta megmenteni, hanem mindegyiket. Ezt hívjuk úgy, hogy megváltás. Jézus azt mondta, most ő lesz a bárány. Odaadja az életét, és aki az ő vére oltalmát kéri, azt meg fogja menteni, ez lesz a megváltás. Ez után Jézust elfogták, keresztre feszítették, és kihullott a vére, ahogy mondta. Azt is elmondta, hogy ezt azért engedi, hogy ha valami rosszat is tettünk volna, az érte járó büntetést ő így kifizeti helyettünk, hogy nekünk már ne kelljen. De csak azé lehet, aki ezt tőle kéri és elfogadja. Ez olyan, mintha bekennénk az ajtónkat, mint a régi nép. Hát, szóval Jézust keresztre feszítették. De olyan nagyon, hogy nem is élte túl. Mindenki nagyon szomorú volt. Jézust egy szép új sziklasírba tették és egy óriási követ tettek a bejárathoz. Ott így szokták eltemetni azokat, akik már nem élnek. Így telt el két nap. A péntek és a szombat. De akkor jött a vasárnap. Hajnalban asszonyok mentek Jézus sírjához, és képzeljétek mit láttak! Hát semmit! Jézus nem volt ott. Hanem odajött egy angyal és azt mondta nekik:
- Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt! Feltámadt!
Az asszonyok rettentően meglepődtek. Hazaszaladtak a tanítványokért. Azok is szaladtak a sírhoz és látták, hogy Jézus valóban nincs ott. Ezután visszamentek a házukba és nem is tudták mit gondoljanak. Bezárták az ajtókat, de egyszer csak maga Jézus jelent meg nekik, beszélgetett velük, együtt ettek és ittak is néha, mert ez még sokszor megtörtént, egészen negyven napon át. Akkor Jézus elköszönt tőlük, és felment a Mennybe, hogy helyet készítsen mindenkinek. Azt ígérte, hogy aki elfogadja, hogy ő megszabadított minket a rosszaságoktól, és aki eszi a kenyeret meg a bort, mert az az ő teste és vére, azért eljön, magával viszi. Akkor ugyanúgy feltámaszt minket, mint ahogy ő feltámadt, és ott fogunk vele lakni mind a Mennyben.
Így lett a húsvét, így van most is. Csak nagyon sokan vannak, akik ezt nem tudják. Valami egészen mást gondolnak. Vagy semmit. Egy jó kiscserkész dolga az is, hogy ezt a történetet ismerje és elmondja mindenkinek, aki esetleg nem tudja. Mert aki nem tudja, az hogyan fogadhatná el Jézusnak ezt a nagy megváltó szeretetét? Már pedig csak azt tudja megmenteni, megváltani, aki elfogadja Őt.
Azt már tudjátok, hogy mi köze van a húsvéthoz a báránynak. De ha azt is tudni akarjátok, hogy mi köze van a húsvéthoz a tojásnak meg a nyúlnak, akkor mindenképpen kérdezzétek meg a vezetőtöket!
Ha idén nem voltál meglátogatni Jézust, és nem mentél templomba, hogy megemlékezz arról a húsvétról, amikor Jézus lett a bárány, hogy a vérével megmentsen minket, akkor most van egy éved felkészülni, hogy jövőre igazi húsvétod lehessen. Jézust mindig megtalálod a templomban. Tudod, azt mondta, hogy a kenyér az ő teste. Abban a kenyérben ott lakik a templomokban és csak rád vár! Ne várakoztasd sokáig! Ha csak elmész a templom mellett, akkor is köszönj neki, gondolj rá! Minden vasárnap kis húsvét, mert Jézus azon a napon támadt fel. Ez Jézus napja! Isten napja. A templom pedig az ő háza. Vasárnap ezért mindenképpen látogasd meg! Ha törik, ha szakad! Ne hagyd magára! Mert úgy szeretett téged, engem, mindenkit, hogy a vérét is odaadta értünk!
A te húsvétod milyen volt? Küldj nekünk egy rajzot! Mindenkinek megmutatjuk! Küldd el a cserkeszujsag.szmcs@gmail.com email címre!