Bemutatkozik Balogh Gábor

Dékány Barbara | 2018. január 21.
Névjegy rovatunkban hiteles és mondanivalóval rendelkező embereket ültetünk a reflektorfénybe. Ez alkalommal Balogh Gábort, a szövetség vezetőképző vezetőtisztjét kérdeztük.

balogh gábor
(Fotó: Gajdos Katalin)

Nézzük a kezdetek kezdetét. Emlékszel, hogy kerültél kapcsolatba a cserkészettel?

Ha jól emlékszem, 2003 nyarán szüleim szerettek volna elküldeni nyári táborba. Mondhatni, egy hirdetésnek köszönhetően jutottam el életem első cserkésztáborába, és azóta életem részévé vált. 

Mi volt az, ami gyerekként megfogott a cserkészetben?

Minden. Megtetszett a ,,katonás“ fegyelem, a menetelés. Voltam már előtte más táborokban is, de olyan jó programok, mint a cserkész táborban voltak, sehol sem volt. És imádom a természetet, a túrázást. Ez a sok dolog megfogott. Végül, már rengeteg barátot szereztem a cserkészetnek köszönhetően.

A cserkészet már az életem szerves része lett, szinte egy életstílus, mint Dániában a Hygge vagy a svédeknél a Lagom.

Most, felnőtt fejjel, mit jelent számodra a cserkészet? Van esetleg olyan dolog, amit azelőtt nem tudtál igazán értékelni, ma viszont fontosnak tartasz?

Gyermekkoromban szombatonként voltam cserkész, mikor őrsi gyűlésekre mentem vagy a nyári táborban. Jelenleg nem telik el úgy nap, hogy ne jelenne meg a cserkészet valamilyen formában az életemben. És amit nem értékeltem, azok a vezetők. Nem láttam a kulisszák mögé, nem láttam, mennyire fontos például egy őrsvezető feladata.

Annyit észleltem belőle, hogy megtartotta az őrsinket és hazamentünk. Nem láttam, hogy milyen sok munka van egy-egy foglalkozással, programmal. A cserkész vezetőknek is köszönhetem, hogy ilyen emberré válhattam, amilyen vagyok.

A legutóbbi tisztújító közgyűlésen új vezetőképző vezetőt köszönthettünk, mégpedig a Te személyedben. Milyen érzés volt, mikor felkértek erre a feladatra?

Ez egy olyan döntés volt, amivel még nem számoltam a nyáron, de még az ősszel sem. Még nem volt alkalmam megköszönni a Közgyűlés bizalmát, de februárban pótolom. És, hát, hogy milyen érzés? Aki ismer, az tudja, hogy nagyon szeretem a vezetőképzést, és örültem, hogy együtt dolgozhatok azokkal a törzsekkel akik a jövőt nevelik.

Az egész vezetőképzés fogaskerekekből áll össze. A fogaskerekek az egyes táborok, a fogai pedig a törzstagok.

Mik a terveid VKV-ként? Szeretnél valamin változtatni?

Azt szeretném, ha a vezetőképzés gépezetében mindenki megtalálná a helyét. VKV-ként nem lehet nagyobb tervem, minthogy a legnagyobb rendben megszerveződjenek a kiképző táborok.