- A nyári tábor a cserkészév legnagyobb eseménye, erre készülünk hónapokig.
Várjuk, hogy végre kimenjünk a természetbe egy-két hétre, hogy együtt szórakozzunk a csapatunk többi tagjával vagy akár más csapatokkal is. Hogy találkozzunk távoli ismerőseinkkel, és új embereket ismerjünk meg. Mindezt természetesen a cserkésztörvényeink szellemében. Ezek közül az egyik pedig azt mondja, a cserkész takarékos. Több okunk is lehet arra, hogy takarékosak legyünk, amellett, hogy van egy ilyen törvényünk. Takarékosak lehetünk azért, hogy kíméljük a természetet, amely nyilván nagyon fontos, vagy azért is, hogy kíméljük a pénztárcánkat. De akkor is takarékoskodunk, amikor például túrázás közben gyorsan fogy a vizünk, és nem tudunk rögtön ivóvízhez jutni. A takarékosság tehát egy nagyon sokrétű dolog, és nagyon nehéz lenne róla így, általánosan beszélni. Ezért most csak abba gondoljunk bele, hogy egy táborban hogyan tudunk takarékosak lenni.
Faanyag
Talán az egyik leggyakoribb anyag, amit a táborban használunk, az a fa. Építkezünk belőle, eszközöket gyárthatunk belőle, tüzelünk vele a konyhán és az esti tábortüzeknél. Általános szabály, hogy élő fát nem vágunk ki. Az erdőben elsősorban a lehullott ágakat, kidőlt fákat gyűjtjük össze. Ez azonban nem minden. Nagyon fontos, hogy az összegyűjtött fával jól tudjunk gazdálkodni, amelyhez először át kell válogatnunk azt. A jó minőségű, hosszabb darabokat használjuk építkezéshez. Mindig gondoljuk át előre , hogy mit akarunk építeni, hogy ne fűrészeljünk el feleslegesen olyan hosszú darabokat, amelyek még kellenének valahova.
Érdekesség lehet, hogy egy jól megépített építmény akár több évig is használható marad, ha ugyanott táborozunk. Láttam már olyan kötözött őrsi asztalt padokkal, amelyet egy év után csak meg kellett kicsit igazítani, és megfeszíteni rajta a kötéseket.
Tartsuk viszont észben, hogy ha idegen területen táborozunk, és nincs ilyesmire engedélyünk, akkor a tábor végén mindenképp bontsuk le az építményeinket. Ilyen esetben nagyon hasznos lehet viszont, ha a vastagabb, hosszabb darabokat nem hagyjuk a földön eldobva, hanem egy megfelelő helyen nekitámasztjuk egy fának vagy ágnak. Így a fa évközben sokkal kevésbé fog rohadni, és valószínűleg egy év múlva újra fel tudjuk majd használni.
A kevésbé jó minőségű fa mehet tüzelésre. Az esti tábortűz lényege, hogy egy különleges hangulatot hoz létre. Mikor körbeüljük a tüzet, akkor azt várjuk, hogy világítsa meg a kört, és úgy tápláljuk, hogy ki ne aludjon. Gondoljunk viszont arra is, hogy ne rakjunk túl nagy tüzet. Egyrészt azért, mert fölösleges, másrészt azért, mert veszélyes lehet annak, aki a körben van, és közel kerül a tűzhöz. Ráadásul, egy nagy tűz után rengeteg forró hamu marad, amelyet nem könnyű alaposan eloltani. Harmadrészt pedig azért se rakjunk túl nagy tüzet, hogy így is takarékoskodjunk a fával.
Víz
Két lehetőség áll fenn víz kapcsán a táborban: vagy van vízcsap a tábor területén, vagy tartályokból kell gazdálkodnunk.
Ha van egy megbízható ivóvízforrásunk, akkor talán annyira nem égető a probléma. Viszont, ha tartályokból kell gazdálkodnunk, jobban át kell gondolnunk, mire és mennyi vizet fogunk elhasználni, hiszen a tábor nem maradhat ivóvíz nélkül.
Ahol tudunk spórolni a vízzel, az például a mosakodás. És ne arra gondoljunk, hogy kevesebbet kellene mosakodni. Inkább arra, hogy egy mosakodás során mennyi vizet használunk el. Ha van megfelelő patak, akkor használjuk, persze odafigyelve, hogy ne szennyezzük a vizet samponnal, tusfürdővel. Nagyon jó megoldás lehet, ha egy flakon kupakját kilyukasztjuk, a flakont megtöltjük vízzel, és a kupakon keresztül kispriccelő vízzel mosakodunk. A vízsugár elég erős ahhoz, hogy jól megmosakodjunk, közben pedig nagyon kevés vizet használunk el. Így akár 1-1,5 liter vízből is meg lehet mosdani tetőtől talpig.
Ez csak néhány ötlet, de ahogy leírtam, takarékoskodni szinte bármivel lehet. Gondolkodjunk előre, próbáljunk ki új módszereket, tervezzünk előre, hogy kevesebbet fogyasszunk. Otthon, táborban, bármikor.