- Valójában mindannyian folyamatosan fejlődünk, akkor is, ha épp nem gondolunk rá.
Minden, ami velünk történik, minden helyzet, amibe belekerülünk, tapasztalatokkal gazdagít. Ezek a tapasztalatok szép lassan gyülekeznek valahol mélyen, és észrevétlenül fejlődünk általuk. De ha ilyen egyszerű lenne az egész, most nem írnék erről. Az ilyen tapasztalatok nem nyújtanak eleget. Előre kell tekinteni, és el kell indulni, meg kell tenni a lépéseket, egyébként leragadunk egy kényelmes, viszont nagyon nem előnyös helyzetben.
Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. A legegyszerűbb, a leghétköznapibb dolgokban is fejlődhetünk, újíthatunk. Szinte minden tábori építkezés során megkötünk legalább egy, de inkább sok keresztkötést. Fejből szórjuk: szorító nyolcas, nem feszítem vissza, mert meglazul, körbe-körbe, párhuzamosan, a belső oldalra, megfeszítem, egyszerű kettős a végére. Eszünkbe jut ezt megkérdőjelezni? Nem. Nekem sem jutott eszembe, hiszen a kezdetektől így csináltam, és mindig működött. Pedig van egy másik, hasonló kötés is, az átlós kötés. Ez akkor hasznos, ha a két rúd, amelyet össze akarunk kötni, nem érintkezik, össze kell őket húzni. Emellett, ha a rudak derékszögben állnak, a kötés jól rögzít, terhelhető. A zsinórdarabunk közepén egy hurokkal húzzuk össze a rudakat, majd a dupla kötélvéget tekerjük körbe néhányszor a hurokkal párhuzamosan, aztán merőlegesen, végül válasszuk szét a két kötélvéget, feszítsük meg a kötést, és zárjuk le egy egyszerű kettőssel.
Ha már a kötözésnél tartunk, könnyen lehet, hogy már megszokásból is megvesszük a műanyag zsinórt, meg az amúgy sem szakad, lehet feszíteni akármeddig… Újítsunk egyet!
Vegyünk természetes anyagból készült madzagot. Egy kis kereséssel nagyon jó minőségű zsinórokat lehet találni, amelyek – nem utolsó sorban – jobban is néznek ki a fa építményeken, de főleg, lebomlanak.
Nem kell az utolsó darabig felszednünk az összeset táborbontáskor, ha ott marad, majd a természet megoldja. Érdes felületének köszönhetően a csomóink nem csúsznak szét olyan könnyen, mint a sima felületű műanyag zsinóron. Az ilyen típusú, például kenderzsinóroknál azonban figyeljünk arra, hogy nedvesen megdagadnak, és ha túl vannak feszítve, akár el is pattanhatnak. Tároláskor pedig fokozottan ügyeljünk arra, hogy száraz helyen tartsuk, mivel a természetes anyagok hajlamosak a penészedésre.
A következő dolog, amit nagyon sokan megszoktunk, az az, hogy ha kint akarunk aludni a természetben, akkor sátor kell. Érthető, hiszen táborban is szinte mindig sátorban alszunk, de ennél sokkal több lehetőségünk van. Nem kell több, mint egy ponyva, fémgyűrűkkel a sarkain és oldalain, némi zsinór, és egy-kettő össze lehet dobni egy menedéket. Egy személynek bőven elég egy 2x3 méteres ponyva. A legegyszerűbb menedék a féltetős megoldás. Ehhez derékmagasságban feszítsünk ki egy kötelet, ez lesz a gerinc, ezen hosszanti irányban dobjuk át a ponyvát úgy, hogy elöl kb. 30 cm maradjon. Hátul cövekeljük le, elől pedig feszítsük ki a kis tetőnket. Ennek változata lehet, ha a hátsó részét a ponyvának magunk alá hajtjuk, vagy a gerincről mindkét oldalon a földhöz feszítjük a ponyvát. Van egy másik lehetőség is, ha például nem tudunk megfelelően gerincet kifeszíteni. A ponyva hosszabb oldalának középső 2 gyűrűjét egy-egy ággal támasztjuk meg, ez lesz a bejárat, a többi gyűrűt pedig hátul és oldalt lecövekeljük. Így a menedékünk elég tágas lesz, és ráadásul 3 oldalról védve leszünk. Több személyre nagyobb ponyvát használhatunk, ilyenkor nagyon figyeljünk arra, hogy a ponyva jól legyen kifeszítve, sehol ne gyűrődjön, sehol ne legyen hasa, ahol megállhat a víz. A nagy ponyvák nehezebbek, így azokat jobban kell feszíteni, viszont ehhez mindig használjunk több zsinórt, több gyűrűbe fűzve, hogy elosszuk az erőket, és ne szakítsuk ki valamelyik gyűrűt.
Ez csak néhány ötlet, de a lehetőségek tárháza végtelen. Hajrá, fejlesszük magunkat, újítsunk, úgy, ahogy minden tavasszal a természet is megújul!