Nem vagyok egyedül

Pomichal Jolán | 2018. április 15.
A motivációs hétvége fogalma gondolom már a legtöbbeknek ismert. Új ötletek, előadások a gyerekekről, mikor mit tegyünk, hogyan kezeljünk egy-egy helyzetet és/vagy problémát, stb., stb.

VeleDay
(Fotó: Pomichal Jolán)

Nem tudom, mit vártam a VeleDay-től. Kicsit olyan vezetőképző-táborosnak gondoltam, hogy majd leülünk és hallgatunk. Persze ez is sokat adott volna. De a VeleDay többet adott. Nem vagyok egyedül. Ez nem egy csapaton belüli motivációs hétvége volt, így rengeteg új és ismerős arccal találkoztam. Előadásra sem lett volna szükség, beszéltünk mi egymásnak. Jó társaság, nekünk szóló programok, hasonló akadályok, rengeteg új ötlet és egyetlen közös cél.

Visszaemlékeztettek arra, hogyan maradtam cserkész. Miért, kikért. Emlékeztettek arra, ami fontos. Alig fél éve vagyok vezető, úgyhogy nincs túl sok tapasztalatom vagy tudásom, mégis… Egyszerűen ezt nem lehet leírni, nem lehet elmondani. Látni azt a sok, motivált cserkésztestvért, ülni a gyertyafényes asztaloknál és panaszkodni egy kicsit az őrsünkre, de mégis, ha valaki megkérdezi, kié a legjobb őrs, egyből felemelni a kezünket, mert a mi kópéjainknál jobb nincs. Talán elevenek, hangosak, nem akarják a feladatokat csinálni, szót fogadni... Másnak is meggyűlt már a baja ezzel. Mégis, tovább megyünk, folytatjuk a „gyerekeinkért”.

Ezt át kell élni. Az őrsvezetést, nevelést, a néha felbukkanó mélypontokat, majd az eufóriát. „Mert az élet szép, de úgy mégis szebb, hogyha példakép vagy egy gyermeknek.” Apropó, az őrsöm számon kérte, miért nem mentem őrsire a „komáromi micsodám” helyett, mert ők ott voltak és hiányoltak a vezető társaim mellől.

Nem vagyok egyedül. Tudom, ha éppen nincs semmi ötletem, ott vannak a VeleDay-esek. A daltanulásra való ötleteket már a következő őrsin használtam. Egyik helyiségben ment az ének, a két csapatból pedig mindig befutott egy-egy tag egy kevés időre, majd vissza a csapathoz és ő tanította meg a többieknek a részletet. Aztán le kellett rajzolniuk a dalt, együtt elénekelni. És itt is a többi vezető segített, mert egy kiscserkészdal se jutott eszembe magamtól, amit még ne ismernének. A VeleDay-es őrsi foglalkozásból merítve pedig már gondolkodom egy őrsi társasjáték megalkotásán.

Egy közösség vagyunk azokkal, akik ott voltak és azokkal is, akik nem tudtak eljönni. A VeleDay valóban egy hétvége Rólad, Neked, egy kis boldogságbuborék, ahonnan energiával és ötletekkel felpakolva térhetsz haza és hirdetheted tovább az igét: „Ha csinálod, csináld a legjobban, hisz tudod, hogy Te vagy a hős!”