- Fülek, Ajnácskő és Sőreg várainak háromszögében építettük fel táborunkat, ahova 23 cserkészcsalád 83 „gyermeke” érkezett.
Gömöralmágyon az Úr 1593-as esztendejét írták a krónikák. Oláh Miklós (Kaca) és Bebek Ferenc (Lantos Dávid) urak darutollas süvegekben köszönték a népet, és harcba szólítának minden nemest és jobbágyparasztot, akiknek izma kellően dagada. Kardot is adának kezükbe, hogy a tusakodás megfeszült pillanatában használják is azt.
Szinte egész nap esett. Ömlött az eső, de azért akadt tennivaló elég. Meg aztán, az ottomán sem jön ki ilyenkor a sátrából, inkább odabent rágcsálja a magyar tökmagot. A kézművességet lovagi próbák követték a tornateremben. Minden korosztálynak más és más ügyességi feladattal kellett megküzdenie, amiért persze jutalomtallérokat kaptak izibe’. A szentmisére este 6-ra mentünk az almágyi katolikus templomba. A sok kisgyerek türelmetlenkedett a mise alatt, aztán a türelmetlenség hirtelen nyöszörgésbe, majd zajongásba is átlendült, de a magyarul elég nehézkesen beszélő papot ez nem zavarta. „Legalább él ez a templom” – mondta. Énekeltünk is persze, a sekrestyés néni pedig táblagépével örökítette meg az utókornak azt, amit Almágyon nem gyakran lát az ember, vagyis minket, cserkészeket. Estére azért akadt némi száraz fa is.
Bár hajnalban ismét zuhogott, az egész délelőttünket, sőt a délutánunkat is kellemesen töltöttük. Főleg a délelőtt volt derék, vitézi és küzdelmekkel teli. A füleki vár porta melletti vaskapuja ugyanis még be volt zárva, de az erősséget kezükben tartó turbánosok és kaftánosok rút nyelvüket öltögették felénk odabentről. De a kapu közelébe nem mertek jönni. Ágyútüzet zúdítottak ránk, miközben török nyelven vartyogtak. Ekkor igaz és oroszlánbátorságú vezérünk, Pálffy úr általmászott a magas vaskerítésen. Talán ő sem gondolta volna, hogy tettét „ezernyien” fogják követni. De apródjaink és vitézeink mászni kezdtek. És nemsokára menekült a török! Elinalt az, aki el tudott, de a többieket foglyul ejtettük. Szolgáink lettek a gyaurok, a várat pedig birtokunkba vettük! Éljen! Éljen!
Fülek titkos bunkereit fedeztük fel ezután. Az óvóhelyek nyirkos és sötét világa inkább nyomasztólag hatott, mint élményként. Egész nap fülledt volt a levegő, a magas páratartalom meg a tikkasztó hőség elkísértek bennünket Péterfalára is, ahova éppen időben érkeztünk. Az Ősök Útja elnevezésű találkozón csak fel kellett ülnünk a lelátóra, és végignéznünk az érdekes bemutatókat. Mónus József, a Farkas, a világhírű távlövő íjász is ott volt. A közeli dombgerincről lőtte ki nyilait a nézők nagy ámulatára. Aztán régi barátunk és cserkésztestvérünk, Kopecsni Gábor és csapata ősi magyar harcművészeti bemutatójának örülhettünk, de megleptek bennünket hagyománytisztelő lovasíjászok is. Este 17:45-kor ránk zúdult az ár, csak úgy ömlött az eső, a viharos szél pedig jól megtépázta a gömöri erdőket. A tanyánkat adó oskola sem bírta ki, hiszen az esővíz a tetőn keresztül megtalálta a maga útját – be az épületbe. A villany- és vízszolgáltatás is megszűnt egy időre, ám az összetartás ereje a válságszagú helyzet szemébe mondta, hogy „na, és?!”. Este a tornateremben kezdődött el a nagy cirkusz. A tisztelt publikum tapsvihara bohócokat, légtornászokat, állatidomárokat, akrobatákat, oroszlánokat és tevéket köszönthetett. Csak két baleset történt, amelytől a gyengébb idegzetűek szája azon nyomban lefelé görbült: az egyik teve lepisilt két gyerkőcöt, Kullancs, az oroszlán pedig először bezabálta az egyik önként jelentkező nézőt, de láss csodát, egy perccel később ki is köpte őt! Szenzáció! Világszenzáció az almágyi cirkuszban!
Másnap fura jelenségnek lehettünk tanúi. Az előző napon ugyanis letaglóztuk, rabbá tettük, szétágyúztuk és kiűztük Fülekről a törököt, hétfőn meg pálmafák között, török technót hallgatva sós „tengervízben” lubickoltunk, ráadásul kebabot majszoltunk a Miraj Resortban. Szállásunkra visszatérve a gyerekek végigszaladtak az akadálypályán, miközben a suhancok nyárspróbán vettek részt. Este szafaládét pirítgattunk, aztán a Jusztin család férfi tagjai egyetlen szál gyufa nélkül (!) lobbantották be az esti tüzet. Pálffy urunk ugyan nem rajongott a csigákért meg a katicákért, a gyerekek és szüleik mégis Bogyóról meg Babócáról mutattak be három szép történetet. A nagy és félelmetes pók bánatában elsírta magát, Sün Samut pedig – bár elég nagyra nőtt – születésnapja alkalmából meghintáztatták a még nagyobbra nőtt cserkészapukák.
Az utolsó teljes napon nyolc táborlakó „eljátszotta”, hogy egy gyalogtúra keretében miként lehet teljesíteni az Óbást-Somoskő távot. Két hegyi vezető, öt cserkészapuka meg három kamasz pihent meg az út háromnegyedénél. Nevettek egy jót, aztán elmerültek az erdő csöndjében, és csodálták a hajdanvolt bazaltbánya maradványait. A táv reggel fél hattól délelőtt fél tizenegyig teljesült is. A középkori vár maradványainál, valamivel ötszáz méter tengerszint feletti magasságban a tíz bakancsos találkozott a cserkészcsaládok többi tagjával. Hejehuja!
Délután a cserkészapukák Kopecsni Gábor ősi fegyvereivel edzettek Péterfalán. Kelevézt hajítottak, csatacsillagot dobtak, íjaztak, néhányan pedig agyonverték magukat a híres karikással. A vacsoráig terjedő időben az oskola melletti játszótéren virgonckodott a sok gyerek. A szülők oldalról intették őket a helyesebb magaviseletre, aggódó szavaik néha még a gyerekfülekbe is eljutottak. A tábortűz keretében Pálffy Miklós úr nemzeti színű lobogókat osztott szét a hadapródok között, valamint dörgedelmes hangon lelkesítette őket a magyar várak megtartására és ezek felvirágoztatására. A cserkészcsaládok táborozásának történetében először fordult elő, hogy érett cserkészapukák léphettek előre, hogy az ünnepi csöndben mondják el a cserkészfogadalom szövegét. Ezt követően Jusztin Norbertet, Pálos Gusztávot, Mura Tibort és Lelkes Tamást cserkésztestvérévé fogadhatta a tábor apraja és nagyja. A tűz elhamvadt, de a szemekben továbbra is könnyek csillogtak. Így tértünk nyugovóra.
És eképpen búcsúztunk a IX. Cserkészcsaládok Táborától. Köszönet azoknak, akik ezt a nagyszabású és sikeres rendezvényt előkészítették és megvalósították. Köszönjük a Kocur családnak, a Lelkes családnak és a Lantos családnak!
Jó munkát!
Képeket itt tekinthetitek meg: