- Végh Balázs és felesége, Szilvi. Tizenhét éve a kürti cserkészcsapat tagjai, jelenleg Mosonmagyaróváron élnek. Szilvi főállású anyuka, az SZMCS újonnan megválasztott mozgalmi vezetője; Balázs pedig asztalos egy egyedi bútorokat gyártó cégnél. Beszélgettünk cserkészetről, szerelemről, házasságról.
„Ej, az igaz szerelem, titkosan kezdődik…”
Végh Balázs és felesége, Szilvi. Tizenhét éve a kürti cserkészcsapat tagjai, jelenleg Mosonmagyaróváron élnek. Szilvi főállású anyuka, az SZMCS újonnan megválasztott mozgalmi vezetője; Balázs pedig asztalos egy egyedi bútorokat gyártó cégnél. Beszélgettünk cserkészetről, szerelemről, házasságról.
Mindketten többéves cserkészmúlttal rendelkeztek. Minek a hatására kezdtetek el cserkészkedni?
B: Egyszerre tettünk fogadalmat 2002-ben, Szilvi kiscserkész lett, én pedig cserkész. Különösebb hatás nem volt, meghirdették a cserkészetet, mi kipróbáltuk, aztán megtetszett és maradtunk.
Előtte is ismertétek egymást, vagy a csapatban találkoztatok először?
B: Valószínű, hogy a csapatban ismerkedtünk össze úgy igazából, de erről nincsenek pontos emlékeink.
Mikor, hogyan pattant ki az első szikra köztetek? Melyikőtök volt a kezdeményezőbb?
Sz: „Ej az igaz szerelem, titkosan kezdődik…” – ezt énekelve a tábortüzeknél össze szoktunk nézni. Sokan még a csapatban sem tudták, nehéz és hosszú volt az út odáig, hogy kimondjuk: egy pár vagyunk. Az én plátói szerelmemmel kezdődött, aztán Balázs flörtöléseivel folytatódott, majd közbeszóltak más kapcsolatok, aztán a magasságbeli különbségek… Tehát rögös volt az út, de úgy érezzük, ezeket át kellett élnünk, hogy egy megtartó kapcsolat alakulhasson ki köztünk.
Hogyan fogadott benneteket a közösség?
Sz: A csapat nagyon örült nekünk. Inkább számunkra volt nehezebb megtalálni a helyünket párként a csapatban. Nagyon odafigyeltünk, hogy a cserkészeten belül ne „párocskázzunk”, ami ugyanakkor nehézségeket is okozott a kapcsolatunkban.
Van-e emlékezetes cserkész sztoritok, amiben egy párként voltatok jelen?
Sz: A 2010-es táborunkban egy cserkészrögbi játékban Balázs úgy nekem ugrott, hogy kis időre eszméletemet vesztettem. Ekkor az egyik cserkésztestvérünk ironikus humorral megjegyezte: Még jó, hogy szeretitek egymást!
Természetes maradt számotokra az, hogy miután egy párt alkottok, együtt is cserkészkedjetek tovább?
B: Igen, de nagyon odafigyeltünk arra, hogy a kapcsolatunk ne kerüljön előtérbe, ha cserkészek között vagyunk. Szilvi volt, hogy több odafigyelést igényelt volna, ez többször is okozott feszültséget a kapcsolatunkban, nehéz volt megtartani az egyensúlyt.
Mindketten őrsöt vezettetek, Szilvi, Te később csapatparancsnok is voltál. Voltak-e nehezebb időszakok, amikor azt éreztétek, hogy a sok vállalt feladat a kapcsolatotok rovására mehet?
Sz: Nem érezzük azt, hogy a vállalt feladatok akadályozták volna a kapcsolatunkat, azt viszont annál inkább, hogy cserkésztémában mindketten határozottan kitartottunk a saját elképzeléseink mellett. Amikor csapatparancsnok lettem, az egyet nem értések csak fokozódtak…
B: Volt, hogy tábor után, ahol Szilvi táborparancsnok volt, egy hétig nem beszéltünk. Megtanultunk kompromisszumot kötni, és azt, hogy vannak pillanatok, amikor nem egy húron pendülünk, és ezt el kell fogadnunk. Talán ezért is vagyunk most a gyereknevelési kérdésekben ilyen összhangban.
Mindketten a vezetőképző táborok törzseit erősítettétek – Szilvi a KCSVK-t, Balázs pedig a SÖV-öt. Voltatok-e ugyanabban az évben kiképzők, és ha igen, hogyan éltétek meg, hogy a másik „feletek” is ott van?
Sz: Az első „VK-táborunk” az volt, amikor Balázs ST-ben volt jelölt, én pedig KCSVK-ban törzstag. Nagyon féltettem őt. Mindenáron levelet szerettem volna neki küldeni, de aztán a sors megoldotta: egy nap autóval mentem a rétről a kastélyba, amikor éppen Balázzsal találkoztam, aki túrára indult. Az az ölelés mindennél többet ért! Másodszor friss jegyespárként voltunk a VK-ban. Itt tudtuk, hogy mindketten jó helyen vagyunk. Balázs ezt írta az egyik levelében: „Zászlólevonáskor a csillagokat nézem és rád gondolok.” Én is ezt tettem.
A lánykérés szerintem nemcsak számotokra maradt emlékezetes, hanem az egész táborotok számára. Elmesélitek, hogyan történt?
B: Szilvi egyáltalán nem számított rá. Az eredeti terv az volt, hogy szűk körben fog megtörténni a lánykérés, de erre nem volt alkalom, ezért egy tábortűzi parázsugrós lánykérés lett a vége. A puszi után visszahúztam, aztán letérdeltem, feltettem a kérdést, és Szilvi körülnézett… Persze, pár másodperc után megjött a válasz is!
Házasságkötésetek után Mosonmagyaróváron telepedtetek le, a munka Pozsony vonzáskörzetébe húzott benneteket. Mennyire sikerült aktív tagjai maradnotok az SZMCS-nek?
Sz: Én továbbra is csapatparancsnok maradtam, egészen a kislányunk születéséig. Balázs ezután kicsit visszavonult, és kevesebb feladatot vállalt. Nálunk így maradt meg az egyensúly. Alíz születése után is igyekeztünk részt venni mindenben, amiben csak tudtunk.
Szövetségünkben általánosan elterjedt az a vélekedés, hogy a házasság elnyeli a cserkészpárokat. Ti mit tapasztaltatok ezzel kapcsolatban?
Sz: A mi esetünkben bennünket a családalapítás és a családi otthon kialakítása nyelt el egy kis időre. Szerintünk a család életébe belefér, hogy részt vegyünk egy-egy rendezvényen. Ha az ember egy megtartó közösséghez tartozik, azt nem akarja elveszíteni.
2017 nyarán megszületett kislányotok, Alíz. Fenekestül megváltozott az életetek, főállású anyává és apává váltatok?
Sz: Igen, a szülőséggel teljesen megváltozott az életünk. A kislányunk igényei kerültek előtérbe, de igyekszünk megtartani a baráti kapcsolatainkat, egyéb tevékenységeinket, hobbijainkat is.
Szilvi, hogyan éled meg az anyaságot?
Sz: Szeretek anya lenni. Az elején nehéz volt elfogadni a tudatot, hogy egy életre összekötődök valakivel, de mára már természetessé vált. Kiegyensúlyozottnak, és anyaként igazán nőnek érzem magam.
Balázs, hogyan éled meg az apaságot?
B: Jól. Nehéz. Nehéz jól csinálni. Az elmúlt másfél évben, amióta Alíz az életem része, nem volt olyan nap, hogy ne lettek volna boldog pillanatok, hogy ne nevettem volna. Ha vele vagyok, lelassul a világ, elszállnak a gondok, és ez jó.
Kislányotok születését követően mennyire sikerül bekapcsolódni a kürti csapat munkájába, milyen gyakran tértek „haza”?
B: Kéthetente, hétvégékre járunk haza. Most már nem konkrétan a csapatakciókhoz igazítjuk a hazautazásokat, de eljárunk a vezetői gyűlésekre és rendezvényekre is. Szilvi jobban benne maradt a csapat életében, segíti a csapat háttérmunkáját, és mentorálja a kürti cserkészszülők klubját.
Szilvi, Te csapatmentorként is tevékenykedtél, néhány hete pedig Téged választottak meg mozgalmi vezetőnek. Hogyan tudjátok logisztikailag támogatni a feladatokat?
Sz: Úgy érzem, a titkunk a rugalmasságban rejlik. Megkönnyíti a dolgomat, hogy Alíz elég könnyen alkalmazkodik az emberekhez és a helyzetekhez. Szereti a társaságot, odavan a nagyszülőkért és a családtagokért. Sokat segítenek abban, hogy végezni tudjam a feladataimat. Balázsra is több feladat hárul az én munkám miatt. Szerencsére nem jelent neki problémát besegíteni a házimunkába, szívesen fürdet, és Alízzal is elvan.
Alíz otthonosan mozog cserkészközegben?
Sz: Születése óta visszük magunkkal, 4 hónaposan cserkészvezetői konferencián vett részt, 11 hónaposan több napot töltött cserkésztáborban. Legutóbbi rendezvénye a körzeti kiscserkésznap volt, ami teljesen elvarázsolta, élvezte a gyerekek társaságát. Úgy hisszük, hogy ami a szülőnek természetes, az a gyereknek is észrevétlenül azzá válik.
Mi az, amit a cserkészetnek köszönhettek és a mindennapokban is hasznos számotokra?
Sz: Talán az, hogy elfogadjuk, hogy máshogy oldunk meg helyzeteket, máshonnan közelítünk meg problémákat, vagy más nevelési módszert használunk egy-egy helyzetben. Ezen kívül a leleményesség, ügyes problémamegoldás és hatékony munkavégzés. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek benne vannak a tapasztalt cserkészvezetők többségében, és a családos élet mindennapjaiban is aranyat érnek.
Mit tanácsoltok a többi cserkészpárnak?
B: Érezzétek jól egymást!
Mi az a 3 szó (vagy fogalom), amivel jellemezni tudjátok a mostani életeteket, élethelyzeteteket?
Szeretet, biztonság, gyermeki kor.