- Hetekkel a tanyázás előtt már javában zajlottak az előkészületek. Vezetőink és rover lányaink segítségével sikerült megszerveznünk felejthetetlen, élményekben gazdag kiscserkész tanyázásunkat a tardosi Malomvölgyi-tónál.
Hetekkel a tanyázás előtt már javában zajlottak az előkészületek. Vezetőink és rover lányaink segítségével sikerült megszerveznünk felejthetetlen, élményekben gazdag kiscserkész tanyázásunkat a tardosi Malomvölgyi-tónál.
Hogy a gyermekeket már a program előtt bevezessük a kerettörténet világába, levelet kaptak az Öreg Halásztól. A levél szerint a halász hosszú hónapok, sőt évek óta szomorúan üldögélt a tóparti faházában, mert minden vágya az volt, hogy egyszer kifoghassa az aranyhalat. Segítségül hívta hát a kiscserkészeket. A meghívásra több mint 55 gyermek mondott igent, és örömmel érkeztek meg a tardosi halászkunyhóhoz.
A megérkezés pillanatában örömujjongásra lettünk figyelmesek: az Öreg Halász valóban kifogta az aranyhalat! Ám hamar kiderült, hogy nagy a baj. Az aranyhal elveszítette pikkelyeit, így nem tudott kívánságokat teljesíteni. Küldetésünk az lett, hogy megkeressük az elveszett pikkelyeket, és újra csillogóvá varázsoljuk kedves halacskánkat.
A tóból eközben előbújt egy szeleburdi Manó is, aki állandóan incselkedett a gyerekekkel és a halásszal. Szeretetre méltó figura volt, de résen kellett lenni mellette, mert mindig kifundált valami csínyt.
Az első este
Pénteken elfoglaltuk szállásunkat, vacsorával erőt gyűjtöttünk, majd az esti tábortűz mellett sokat énekeltünk és játszottunk. Már ekkor érezhető volt, hogy különleges hétvége vár ránk.
Pikkelyvadászat a tanösvényen
Szombat reggel az Öreg Halász és a Manó korán ébresztett bennünket, alaposan megmozgatva minden porcikánkat. A gyerekek térképet kaptak, majd útra keltek az elveszett pikkelyek felkutatására.
Portyánk a Malomvölgyi-tó közeléből indult, és a Tardosi Tanösvény útvonalán haladt. Nyolc állomás várta a csapatokat, ahol különféle próbákat kellett kiállniuk. Sikeres teljesítés esetén egy-egy csillogó pikkely lett a jutalom.
A feladatok között szerepelt állatnyomok felismerése, állathangok utánzása, csapatmunka összekötött lábakkal, mászás és kúszás, becslős játékok, csomózás, valamint a kiscserkész törvények ismerete is.
Útközben gyíkokat, madarakat, bogarakat figyelhettek meg a gyermekek, így a természet közelsége külön élményt adott a túrának.
Játék, alkotás, vidámság
A szombati nap természetesen a túrával nem ért véget. A finom ebéd és egy kis pihenő után forgószínpados program következett. A gyermekek népdalokat tanultak, kifestőztek, kvízjátékot játszottak, valamint origami halacskák és könyvjelzők is készültek.
Ezután az erdőbe indultunk számháborúzni, majd stafétajátékok és méta következett. Mire a vacsorához értünk, mindenki kellemesen elfáradt.
Esti tábortűz és ígérettétel
Vacsora után kezdetét vette a tábortűz, ahogyan az a cserkész tanyázásokon és nyári táborokban szokás. A jelenetek között szebbnél szebb népdalok csendültek fel, mindenki lelkesen énekelt.
Ekkor visszaadhattuk az aranyhal elveszett pikkelyeit is. Feldíszítettük a halacskát, visszaragasztottuk minden csillogó pikkelyét. Boldog volt a halász, boldog volt az aranyhal – és boldogok voltunk mi is, hogy segíthettünk.
A tábortűz egyik legszebb pillanata az ígérettétel volt, amikor három nagymegyeri kiscserkész sárga nyakkendőt kapott.
Titkos éjszakai portya
Sokan azt gondolhatták volna, hogy ezután már csak alvás következik, de a fiúk titkos akcióba kezdtek. Miután a lányok elvonultak szobáikba, három fiúőrs kisurrant Dáviddal és Andrással egy éjszakai portyára.
Fegyelmezetten, szigorú szabályok mellett indultak útnak, hogy megkeressék a korábban elrejtett taplógombát, és megfigyeljék a csillagos eget. A réten fekve csillagképeket kerestek, hallgatták az éjszaka hangjait, beszélgettek, figyeltek. A taplógombát sikerült megtalálniuk, sőt még egy őzpatát is találtak – két nagy kinccsel tértek vissza a kunyhóhoz.
Lélekben feltöltődve
Vasárnap Rácz Tibor lelkész, valamikori komáromi cserkészvezető tartott nekünk előadást és beszélgetést, majd gitáros-énekes istentisztelettel zártuk a tanyázást.
Ezután levontuk a zászlót, összepakoltunk, és amíg a busz megérkezett értünk, még egy utolsó számháború és méta is belefért.
Miért fontos mindez?
Mindenki elfáradt – gyermek és vezető egyaránt –, de hisszük, hogy az ilyen közösségi élmények rendkívül fontosak a mai fiatalok számára.
A tardosi kis házikó tökéletes helyszín volt: alig volt térerő, így három napra szinte teljesen elszakadtunk a külvilágtól, és igazán egymásra tudtunk figyelni.
A cserkészet pótolhatatlan érték. Kevés olyan ifjúsági közösség létezik, amely egyszerre nevel hitre, szolgálatra, emberségre, természet szeretetére, ügyességre, túlélési ismeretekre, közösségi életre és hazaszeretetre. Mi, felvidéki magyarok számára pedig identitásunk megőrzésében is fontos szerepet tölt be.
A végére egy kis mosoly
Természetesen vidám pillanatokból sem volt hiány. Néhányan belepottyantak a patakba, másoknak kiszakadt a nadrágjuk kúszás-mászás közben, volt átázott cipő, szálka az ujjban, bogarak a ruhán – de ezekre ma már mindenki nevetve emlékezik vissza.
Köszönet
Hálásak vagyunk a szülőknek, hogy gyermekeiket a cserkészetbe küldik, és bizalommal vannak irántunk.
Köszönöm vezetőinknek, roverjeinknek és minden segítőnknek a támogatást, a példás munkát, az őrsvezetőknek pedig a példamutatást és az iránymutatást.
Jó, hogy vagytok!
-
6
