Hogyan ne legyen ciki a hitélet tizenévesen?

Klukon Gergely | 2019. október 2.
Néri Szent Fülöp egy olasz katolikus pap volt a XVI. században. Nagyon sok okos és bölcs gondolatot osztott meg az emberekkel lényegretörő prédikációiban.
“Semmi sem olyan veszélyes a lelki élet számára, mint ha a saját gondolkodásunk szerint akarjuk irányítani magunkat” - mondta.

Hány olyan alkalommal találkozunk nap, mint nap, amikor fel kéne tudnunk vállalni azokat a katolikus cselekedeteket, melyeket egy teljesen átlagos hívő ember megtesz? A példa kedvéért ott vannak a reggeli és esti imák vagy az étkezések környéki áldások. Valami viszont a legtöbbünkben, mint egy motorikus blokk gátolja azt, hogy nagyobb tömegben fel tudjuk vállalni ténylegesen a keresztények ősi jelét, a keresztvetést, vagy akár azt, hogy bejelentkezzünk egy zarándokútra. 

_DSC2452.jpg
(Rádi Antónió)

Rádi Antónióval beszélgettem erről a témáról, aki a besztercebányai papi szemináriumban tanul. A közelmúltban érettségizett Ipolyságon a katolikus gimnáziumban és megosztott rengeteg érdekes gondolatot a témával kapcsolatban. 

Lényeges dolog, hogy szerencsére egy teljesen elfogadó és egymáshoz őszintén viszonyuló osztályközösségbe került. Az interjú során minden kétséget eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy egy katolikus iskolában mindenki állandóan imádkozna, vagy lelki életet élne. Oda is ugyanolyan emberek és gyerekek járnak, mint bármilyen más középiskolába. A különbség az, hogy a nevelési rendje egy ilyen iskolának nagyon elgondolkodtató irányba terel és meg tudod ezáltal fogalmazni önmagad is egy fokkal bátrabban.

Gyakran találkozunk azzal az esettel, mikor egy mélyen vallásos fiatal a menzán ebéd előtt inkább magában keresztvetés nélkül gyorsan elmormolja az imát. Ennek az oka legtöbb esetben az, hogy fél a körülötte élő emberek reakcióitól és visszajelzéseitől, piszkálódásaitól. 

Egy érett gondolkodású közegben emiatt nem kell félni, hiszen ott az emberek elfogadóak egymással szemben és meg tudják egymás cselekedeteit és gondolatait közösen élni a közösségben. 

Ha a te környezeted nem ilyen, nem kell félned, hiszen te lehetsz azaz erő, aki egy jobb és gondolatébresztőbb irányba tudja elmozdítani a teljes kollektívet. Nyugodtan bátran állj ki magadért, add önmagad és cselekedj a hited és vallásod szerint. Nem fognak piszkálni, hanem tisztelni fognak, követendő példát fogsz mások elé állítani és folyamatosan egyre többen fogják az általad is vállalt őszinte utat követni. Ennek következtében Te lehetsz az, aki nevelni tud. 

Antónió osztályában nem feltétlenül volt mindenki teljesen vallást gyakorló, erős hitű ember, de egy idő után egész sokan elkezdtek zarándoklatokra járni, mert rájöttek arra, hogy fontos az együtt töltött időn kívül annak a minősége is, amit egy ilyen út meg tud adni. 

Az iskolában töltött idő út az önmegvalósítás felé. Minél hamarabb rámersz lépni önmagad őszintesége által erre az útra, annál több lehetőség nyílik számodra az életben. 

Az olyan dolgok, amik nem ártanak senkinek és veled jót tesznek nem cikik. Vegyél mély levegőt és merj keresztet vetni étkezés előtt és után. Hamarosan többen követni fognak téged és ők is rá fognak merni lépni arra a kiegyensúlyozottabb útra, amin te jársz. 

_DSC5989.jpg
(Rádi Antónió)