A menőség törvényei

Joli & Viktor | 2019. február 2.
Sétánk következő állomása egy cserkésztábor. Állj meg egy percre! Képzeld el magadat az eddigi legemlékezetesebb cserkésztáborodban, éld újra minden boldog és tanulságos pillanatát.

7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.

Ez a törvény az egyik legmeghatározóbb jótanács a 10 közül. Az őrsvezető akaratának kell eleget tenni – egyszerű felfogásban. De valóban csak ennyit takar? Ha te is azt válaszoltad az előbbi kérdésre, hogy NEM, akkor most jól figyelj! 
Képzeld el egy átlagos csapattábor első napját. Megérkeztek, érzed a természet illatát, relaxálsz, legszívesebben játszanál már valamit a többi cserkésszel. DE, az őrsvezetőd azt szeretné, ha segítenél felállítani a sátrat, hogy gyorsabban menjen. A napostiszt már keresgéli az embereket a nagysátor állításához, esetleg egyéb más munkákhoz. És a parancs az parancs, engedelmeskedni kell, tehát előbb mindent megcsinálunk, legjobb tudásunk szerint, aztán este, ha van idő, akkor majd játszunk is.

art-blue-boat-194094.jpg
(pexels.com)

Most pedig gondolj ebbe bele: az őrsvezetőd szeretné, ha segítenél sátrat állítani. Miért? – vetődik fel a kérdés a fejedben. Ilyenkor nézd a dolgokat az ő szemével. Azt szeretné, hogy fejlődj, bár ez elsőre nem tűnik fel, de idővel a jól befektetett munka megtermi gyümölcsét. Lehet, hogy most még nem érted, miért kell neked mindezt megcsinálni, de ha majd egyszer rád is fognak bízni annyi idős cserkészeket, mint amilyen most te vagy, akkor te is ugyanígy adod majd át a tudásodat, ahogy az őrsvezetőd tette annak idején. Abban a pillanatban fogsz rájönni, hogy ő ezt szerette volna elérni, már akkor.
Egy munkafolyamat végzői között mindig vannak gyakorlottabbak és kezdők, emiatt van vezető és vezetett. A cserkész nem kételkedik a feladat hasznában, sem a parancs kiadójában, mint ahogy a cserkészvezető sem kételkedik abban, hogy szavai azonnal valóra válnak. De ehhez a cserkész és a vezetője között kell lennie egy bizonyos láncolatnak, amely a BIZALOM. Mindkét félnek tudnia kell, hogy a fegyelmezetlenség, engedetlenség akadályozzák a hatékony és célszerű munkát. Hetedik cserkésztörvényünk tehát a cserkészfegyelmet írja le.

 

 

8. A cserkész vidám és meggondolt. 

- Szép időnk van.
- Mit mondott? Ó, persze, persze, szép időnk van…
- Tiszteletes úr, tetszik magának a papi hivatás?
- Micsoda különös gondolat? Miért kérdi, kislány?
- Csak. Mert úgy nézett maga elé. Néha a papa is így nézett.
- Igazán?
- Olyankor rendszerint megkérdeztem tőle, örül-e neki, hogy pap.
- És mit válaszolt ilyenkor az édesapja?
- Hogy ha nem volnának a Bibliában az örvendező versek, egy percig se maradna tovább. A papa azokat hívta örvendező verseknek, amik úgy kezdődtek, hogy “Örvendezzünk..”, “Boldogok legyetek…”. Rengeteg van belőle. Azt mondta, sokat segített neki, mikor mindet elolvasta. Mert ha az Úristen nyolcszázszor elismételte, hogy legyünk boldogok, akkor azt bizonyára azért tette, mert úgy kívánja…
Részlet Eleanor H. Porter - Élet Játéka című könyvéből

A kislány úgy látta, hogy a papnak rossz kedve van. Nem ment el mellette szó nélkül, hanem odament hozzá, és próbálta jobb kedvre deríteni. 
Ugye mennyire jó lenne, ha néha hozzánk is oda jönne valaki, és csak úgy ránk mosolyogna? Ha csak úgy meghallgatna, vagy elmondana egy rossz viccet, amitől egyszerre sírunk és nevetünk. Ezt a kedvességet és optimizmust nem lehet megparancsolni, viszont ha odafigyelünk magunkra, szeretnénk jobb, értékesebb emberek lenni, akkor érdemes megfogadni ezt a tanácsot.
A szeleburdi vidámság mellé viszont szükséges a meggondoltság is az igazi boldogsághoz. Ha valakit egy viccel megbántasz, annak kellemetlen következményei lehetnek, és a nevetés megkeseredik a szádban. 
„Tégy másokat boldoggá, és te magad is boldog leszel” – mondta Bi-Pi, kedves alapítónk. Önmagában is lehet boldog az ember, de a boldogság kicsit olyan, mint a szeretet. Minél többet adsz belőle másnak, te is annál többet kapsz vissza. Jó érzés felvidítani a másikat. Talán annál jobb érzés nincs is, mikor egy jól sikerült tábori nap után vidáman ültök le az őrssel a tábortűzhöz. Mikor úgy vagy vele, hogy: na, ez egy jó nap volt!
Mi lenne, ha mindenkit felvidíthatnánk a világon? Ha mindenki boldog lenne? Igen, ez elég erősen hajaz a lehetetlenre, de mégis… Legalább gondoljunk bele, adjuk meg neki a lehetőséget. 
„Cserkész vagyok, egy jobb világért dolgozom.”

Kezdjük el lassan, apránként szebbé tenni a világot magunk körül. Mert: „A boldogság közelebb hozza egymáshoz az embereket.” (Grünfeld Natália)